A Chelsea-vel BL-, az olasz válogatottal Eb-trófeát nyert Jorginho, akit már az Aranylabda esélyesei között emlegetnek. A 29 éves középpályás élete és pályafutása is kalandosan indult.
Forrás: AFP
Jorginho öt éve erősíti Olaszország válogatottját, és 2018 óta szolgálja az angol Chelsea-t. Már a sokak szerint neki járó Aranylabda nélkül is karrierje csúcsán van, pedig nagyon mélyről indult. Az Európa-bajnokság futógépe – a maga 86,6 kilométerével messze ő gürcölte a legtöbbet a tornán – brazíliai szülővárosa, Imbituba homokos tengerpartján tanulta meg a labdarúgás alapjait. Az őt egyedül nevelő édesanyja, Maria Teresa volt az első edzője.
"Anyám focista volt, így eleinte tőle tanultam. Kivitt egy labdával a partra, és estig a technikámon dolgoztunk a homokban" – emlékezett vissza Jorginho.
A takarítónőként dolgozó mama felmenőinek köszönhetően kapott később olasz állampolgárságot is. De mielőtt még átköltözött volna ősei földjére, Jorginho egy különleges projekt résztvevőjeként már 13 évesen messze került a családi fészektől. Egy brazil tehetségeket felhajtó olasz üzletember ötven gyereket válogatott össze a rossz körülmények között üzemelő „focistagyárába”.
"Máig összeszorul a torkom, ha arra az időszakra gondolok" – mondta Jorginho.
Tizenöt volt, amikor egyedül nekivágott az európai kalandnak. A másodosztályú Hellas Veronától az ügynöke 37 ezer dollárt (11 millió forint), ő heti 25 dollárt (hétezer forint) kapott. De ekkor már sínen volt, előbb beverekedte magát az első csapatba, majd négy nápolyi szezon után lépett tovább Londonba.
Jorginho mellett a balhétvéd Emerson Palmieri (Chelsea) és az epizódszereplő bekk, Rafael Tolói (Atalanta) is Brazíliában született. Előbbi 2017-ben, utóbbi idén februárban kapott engedélyt arra, hogy korábbi brazil utánpótlás-válogatottként játszhasson az olasz nemzeti csapatban.
