Három éve súlyos agyvérzést kapott Egervári Sándor. Az egykori labdarúgó szövetségi kapitány állapota folyamatosan javul, az újévre fogadalmat tett: bot nélkül szeretne járni.
Príma Primissima-díj ünnepségén az eredményhirdetésre várva még kerekesszékben ült a színfalak mögött, de a Müpa színpadára saját lábán, igaz kis segítséggel lépett be Egervári Sándor. Büszke volt, hogy a kiválasztottak közé került, cseppet sem tört le, amikor végül „csak” Príma lett.
- Bevallom őszintén, amikor megtudtam, ki lesznek az „ellenfelek” már sejtettem, hogy Primissima nem én leszek – emlékezett vissza a díjátadóra a mester. – Rejtő Ildikó kétszeres olimpiai bajnok tőrvívó és a Jónyer-Klampár-Gergely trió verhetetlennek tűnt számomra, és úgy gondolom, hogy a nagy hármas teljesen megérdemelten lett Primissima.
Egervári Sándorral 2022-ben beszélgettünk ismét, hiszen a labdarúgó bajnokság szünetében, ahogy mondta több ideje van mindenre.
- Az utóbbi időben nem tudok minden találkozót végig nézni – ismerte el. – Nekem nagyon hiányoznak az igazán jó, a pengés futballisták a csapatokból. Annak örülök viszont, hogy egyre több magyar fiatal mutatkozhat be az élvonalban, de nekem még mindig kevés a számuk. Lehet, sokaknak nem tetszik majd, amit mondok, de engem különösebben nem hoz lázba a rengeteg külföldi futballista. Akik hozzánk jönnek játszani, tisztelet a kevés kivételnek, csak iparosok, ők nem igazán tudnak segíteni a labdarúgásunk fejlődésében. Tegyük a szívünkre a kezünket, a jobbak nem a magyar csapatokba igazolnak.
A volt szövetségi kapitány elismeréssel szólt a magyar válogatott nyári teljesítményéről, számára kellemes meglepetést volt, hogy a válogatott a sztárcsapatok ellen is kiváló teljesítményt, jó játékot nyújtott.
- A szövetségi kapitány, Marco Rossi jól nyúlt a lehetőséghez, abból a bizonyos cilinderből sikerült kihúznia több fiatal játékost, aki bebizonyították, helyük van a válogatottban.
Egervári Sándor több célt is kitűzött maga elé a 2022-es esztendőre.
- Nagyon szeretném elérni, hogy elhagyjam a „jó barátom”, végre letegyem a botom – mondta nagyon komolyan. – Meg is teszek érte mindent, napi szinten tornázom, küzdök, de ez nem különleges, ugyanis mindig meg kellett küzdenem a sikerekért. Szerencsére a család mindenben a segítségemre van, lesik a kívánságaimat, amivel persze nem élek vissza. Boldog vagyok, hogy ilyen családom van. Legfőbb kívánságom, hogy lássam őket még nagyon sokáig egészségesnek és boldognak. Olyanoknak, mint karácsonykor és az újév köszöntésekor voltak.