"Elengedem őket, repüljenek tovább" - érzelmek vihara, így köszönt el Dzsudzsák Balázs
Örömkönnyek és önfeledt nevetés: a válogatott vezéregyénisége átadta a stafétabotot, és immár a nemzeti tizenegy egyik legnagyobb szurkolója.
Győztes meccsen búcsúzott Dzsudzsák Balázs a magyar labdarúgó-válogatottól. A 109. pályára lépésével egyedüli csúcstartóvá előlépő, 35 éves középpályás a görögök ellen 2-1-re megnyert találkozón újra csapatkapitányként vezethette a Puskás Aréna gyepére a társait. Előtte és utána is könnyes szemmel énekelte a Himnuszt, előbb még a nemzeti tizenegy tagjaként, aztán már a szurkolójaként.
A 7-es számú mezt viselő Dzsudzsákot a második félidő hetedik percében cserélte le Marco Rossi szövetségi kapitány. Sírva vonult a kispad felé, miközben a drukkerek az egész stadionban a nevét skandálták.
A lefújás után is meghatottan értékelt - és búcsúzott.
- A fiúknak mondtam a meccs előtt, hogy ez a meccs sem rólam, nem személyekről szól, hanem a magyar válogatottról, a magyar szurkolókról és Magyarországról szól. Köszönöm a szüleimnek, köszönöm a csapatnak, köszönöm minden egyes edzőmnek, minden egyes embernek, aki tett azért, hogy
109-szer magamra ölthessem a világ legszebb három színét, a világ legszebb stadionjában búcsúzhassak, és a világ legjobb szurkolótábora előtt mondhassam azt, hogy: köszönöm!
- ordította Dzsudzsák Balázs hol a sírástól elcsukló hangon, hol boldog mosollyal az arcán, hogy aztán még alkalmi vezérszurkolóként, pálinkázva megénekeltesse a tábort.
Később, kicsit már lehiggadva így értékelt:
- Fantasztikus érzés volt, nagyon-nagyon jó volt újra pályára lépni a nemzeti válogatottban, csapatkapitányként. Nagyon jól telt az egész hetem. Gyermeki rajongással vártam ezt az egészet, és minden percét, minden pillanatát ki akartam élvezni. (...) Ez volt az a mérkőzés, amit szerettem volna, ha még sokáig tart, de örülök, hogy a végére bejött Kázsé (Kalmár Zsolt) eldöntötte. A meccs előtt mondtam a fiúknak, hogy a győzelem hoz győzelmet, az ad önbizalmat, még több szeretetet, még több szurkolót, még több bizalmat és energiát a magyar futballnak. Így kell befejezni egy évet, mindig küzdeni tudással, alázattal. A nézőknek ezt kell látniuk, hogy a csapat az utolsó pillanatig megy előre és hisz a győzelemben. Ez sokkal fontosabb mindennél, és azt kértem, hogy a címeres mezben ezt helyezzék minden elé, és ezt meg is tették a fiúk. Egész évben nagyon-nagyon büszke voltam rájuk, mint ahogy az vagyok most is.
Elmondhatom, hogy csapatkapitányként, győzelemmel adhattam át a stafétát. Most elengedem őket, repüljenek tovább
- mondta az est főszereplője, újra kiemelve, hogy "a világ legjobb szurkolótábora a miénk".
- Egyelőre így a meccs után biztos nem fogom tudni megfogalmazni, de nem is lehet szavakba önteni, mit jelent ez a válogatott. Amit próbálok átadni a fiúknak: hogy a világ három legszebb színét képviselik, a világ legkomolyabb stadionjában játszhatnak. (...) Ez egy olyasfajta felelősség, amit nem lehet elmondani, nem lehet elmondani interjúban. Az az érzés, amikor a kilencvenedik percben gólt rúgsz és felrobban a stadion, az döbbenet. Olyan katarzist tud okozni, hogy azt nem lehet szavakba önteni, így meccs utén meg pláne - zárta Dzsudzsák a gondolatait a futballmez helyett jelképesen már szurkolói pólóban.
