Már nem kanalazhatta kedvenc ételét szenteste a magyar labdarúgás zsenije.
Fókuszban Törőcsik András pályafutása és életútja
Forrás: Nemzeti Sport
A Törőcsik családban – ahogyan azt Éva asszony, András nővére a Borsnak elmondta – elképzelhetetlen volt, hogy karácsony estéjén ne üljön egy asztalhoz a család. Csak az igazoltan hiányzók maradhattak távol. Sajnos az elmúlt években a betegeskedő András többször is elmaradt az ünnepről, de azért mégis a rokonokkal volt lélekben, idei hiányzására viszont már nem hozhatott igazolást. Az Újpest korábbi kiváló labdarúgója idén júliusban, súlyos betegség után hunyt el.
Andris elment, de azért itt volt velünk
– mondta a Borsnak Törőcsik Éva. – Korábban, ha hiányzott is, tudtuk, hogy megvan. Megesett, hogy a csapattal utazott el valamilyen túrára, vagy amióta beteg volt, megesett, hogy a kórházban kellett karácsonyoznia. Sajnos most szenteste már csak emlékezhettünk rá. Szóval ez a karácsony más volt, mint az eddigiek.
Éva elmondta, hogy már hetek óta készültek a családi összejövetelre. Lánya és veje, a két unoka érkezett hozzá az ajándékokkal, miket persze – szokás szerint – dugdosták egymás elől.
– Minden évben együtt vagyunk, igaz megesik, hogy nem pont szenteste, de szerencsére idén mindenki nálunk ünnepelt. Ételrendelés nem volt, ugyanis már nagyon hosszú ideje bevált menüsor kerül felszolgálásra. Ököruszály leves, bélszín hirtelen sütve, legyező burgonya – magyarul sajttal töltött krumpli – vegyes zöldségek párolva és természetesen az elmaradhatatlan somlói galuska édességnek. És, aki jól viselkedett, mármint a felnőttek, kaphatott a saját készítésű limoncellomból is egy pohárkával.
Törőcsik Éva elárulta, hogy András kedvenc étele is az asztalra került. Nekik nem okozott meglepetést, hogy egy nem igazán karácsonyi kaja a fő helyen díszelgett.
– Andris volt az egyetlen, aki rendelhetett magának ételt – mesélte Éva asszony.
Akárhonnan jött haza, a világ bármely pontjáról, az első volt, hogy megkérdezte: kész van a kelkáposzta főzelék fasírttal?
Imádta, hetente többször is tudott belőle enni. Természetes volt, hogy idén karácsonykor Andris kedvence is az ünnepi asztalra került. Csak csendben mondom, el is fogyott!