Varga Katalin a végzetes baleset után a sportban találta meg a céljait.
Huszonegy éves korában – ahogy ő fogalmaz – derékba tört az élete Varga Katalin parakajakosnak. A fiatal lány egy végzetes autóbaleset során deréktól lefelé teljesen lebénult, tolószékbe kényszerült. Ekkora döntött úgy, a sport segíthet neki a mindennapokban, a kajakozás adhat új célt neki. A tokiói paralimpián bronzérmet szerzett, most a jövő heti, duisburgi világbajnokságra, valamint a jövő évi, párizsi játékokra készül.
A Magyar Nemzetnek Katalin a végzetes estéről is beszélt, drámai részleteséggel számolt be a balesetről.
– Ködös, szürke, télies novemberi este volt – mesélte Katalin. – Kemény napom volt. Hajnalban keltem, Ausztriába kellett mennem beszerzésre, este volt, mire végeztem a munkával, hét órakor el is aludtam a tévé előtt, a barátnőim ébresztettek, mert este még közös programunk volt. Az ötödik kerületben éltem akkor, Szentendrén dolgoztam, egy nap általában ötször-hatszor megtettem az utat az Árpád hídon át. Összejátszottak a körülmények ellenem. Felvettem a lányokat, az ő kérésükre is gyorsan, a megengedettnél mindenesetre gyorsabban hajtottam, de ez igazából fel sem tűnt, hiszen rutinból vezettem a megszokott útvonalon, azt is tudtam, hogy le van zárva a belső sáv, ezért ösztönösen húzódtam a külső felé.
Készültem sávot váltani, amikor befékezett az előttem haladó autó. Ösztönösen én is beletapostam a fékbe, megcsúszott az autóm, először az útpadkának vágódott, onnan megpördülve tetőlemezzel a villanyoszlopnak.
A balesetben nem csak Varga Katalin, mindkét utastársa, két barátnője is súlyos sérülést szenvedett. Az egyik több műtét és rehabilitáció után maradandó testi sérülések nélkül gyógyult fel, a másik lábai viszont olyan súlyosan roncsolódtak, hogy amputálni kellett azokat.
Mint elmondta, nagyon megviselte az eset, s csak segített rajta, hogy barátnői végig mellette voltak, nem hibáztatták őt.
Az tartotta bennem a lelket, hogy a barátnőim nem nehezteltek rám, ők is közös katasztrófánkként élték meg a balesetet, azóta is jó barátnők vagyunk. Ha nem így lenne, szerintem nem tudtam volna túljutni a történteken.
Katalin a sportot egy szépségversenyen keresztül ismerte és szerette meg. Kajakozni 2014-ben kezdett, azóta ezzel teljes az élete.
Tizenegy éve, 2012-ben rendezték az első kerekesszékes szépségversenyt. Az egyik barátnőm addig győzködött, hogy beneveztem és meg is nyertem a versenyt. Ettől megváltozott az életem. Egy éven át voltam úgymond hivatalban szépségkirálynőként, és ezalatt az akadálymentesítés ügyét képviseltem teljes erőmből. Új ismerősökre tettem szert, kinyílt előttem a világ, sportolókkal is megismerkedtem.
– beszélt a kezdetekről a sportolónő.
Élettörténetét, céljait a Magyar Nemzet oldalán olvashatod el.