Szerelme után repült Mallorcára a magyar olimpikon
Az Európa-bajnoki bronzérmes gyalogló a budapesti atlétikai világbajnokságot követően eltűnt a szemek elől. Madarász Viktória szabadságolta magát, és kihasználva a helyzetet, párja után utazott Mallorcára. Ma már újra itthon vannak, a melegből hazatértek a ködös, influenzával teli, szeles, esős, hidegbe.
Ha valaki azt gondolná, hogy a bajnoknő csak áztatta a lábát a Földközi-tengerben Mallorca szigetén, nagyon téved. Madarász Viktória edzett is, nem is keveset, hiszen nem titkolt célja, hogy Párizsban rajthoz áll az olimpiai játékokon.
– Igen, pihentem is egy keveset, meg repkedtem is Budapest és Palma között, mert a kedvesem kint kapott munkát, és én vele (is) szerettem volna lenni – mondta a Borsnak Madarász Viktória. – Szóval, a csodálatos budapesti vébét soha nem felejtem el, olyan élményt nyújtott. Ma is ráz a hideg, ha a szurkolásra gondolok, a nézőkre, az ismerősökre és az ismeretlenekre egyaránt. Mindenért kárpótolt az élmény, pedig akadtak gondjaim a felkészülés alatt.
Viktória a tokiói olimpián 20 kilométeren indult, most ameddig lehetséges, szabadtéren gyalogol, de ha az időjárás már nem engedi, a csarnokban rója majd a köröket.
– Meg ne kérdezze, mennyit gyalogoltam már életemben – kérte lapunktól. – Higgyék el, magam sem tudom, de azt állíthatom, néhány autót már nagy javításra kellett volna vinni, ha csak a kilométereket vennék figyelembe.
Az UTE atlétája elmondta, hogy szigorú edzője még a karácsonyi ünnepek alatt is tréningeket tart számára, de becsületére legyen mondva, ő is tanítványával fagyoskodik a hosszú kilométerek alatt. Igaz az edző kerékpáron követi a gyalogszerrel „közlekedő” versenyzőjét.
– Sajnálom szegényt, volt eset, hogy szinte odafagyott a keze a bicajának a kormányához – mesélte Viki. – De, bírjuk a kiképzést, mert bírni kell, hiszen mindkettőnk vágya, hogy ott lehessünk Párizsban. Ezt pedig nem adják ingyen. Tudom egyesek már azt mondják, a ranglistás helyezésemnek köszönhetően, van már repülőjegyem. De ez nem egészen így van, hiszen nagyon sűrű a mezőny, és igazából az időeredmények döntenek.
Viki röviden elmondta, még vasárnap, tehát Szenteste napján is a pályán volt, aztán jött a Jézuska, majd másnap vissza állt a rend, újra sok kilométer vár rá az edzésen.
– A huszonnegyedikei vacsora persze nem maradhatott el, minden finomság, amit szeretek az asztalra került. A hal kivételével. De helyette jöhetett a bejgli! Azt a néhány dekát, ami rám ragadt Szenteste, másnap úgyis kiizzadtam. Tehát ehetek bátran – búcsúzott Viktória.
