Tíz évvel Schumacher síbalesete után áll össze a kép: ez okozta a tragédiát
Michael Schumacher régi újságíró ismerőse a helyszínen járt utána a történteknek. Szemtanúval is beszélgetett az események hátteréről.
December 29-én lesz már tíz éve, hogy Michael Schumacher csaknem végzetes koponyasérülést szenvedett síelés közben az Alpok egy franciaországi lejtőjén. A kerek évforduló apropóján a neves sportriporter, Jens Gideon ellátogatott a méribeli sípályára is, hogy „Schumacher. Egy ikon története” című podcast-sorozatában összegezze, milyen tényezők vezettek a Forma-1 hétszeres világbajnokának súlyos koponyasérüléséhez és jelenlegi állapotához.
– Csak miatta lettem riporter a Forma-1-ben. Ő volt az én sztárom – indokolta máig tartó érdeklődését Gideon, aki annak idején hosszú évekig a világ minden F1-es versenypályájára követte Schumit, hogy beszámoljon a sikereiről és a kudarcairól.
Ötrészes sorozatában megszólaltatja Schumacherről a fiát, Micket és az öccsét, Ralfot, a hajdani nagy rivális Mika Häkkinent, a legenda exfőnökét, Norbert Haugot, valamint a német sport olyan legendáit, mint például Franziska van Almsick úszónőt, Bastian Schweinsteiger labdarúgót, Dirk Nowitzki kosárlabdázót vagy éppen a rapper Smudót.
– Természetesen mindannyiunknak nehéz, különösen Micknek. De azt hiszem,
fontos arra gondolni, hogy ő (Michael Schumacher - a szerző) még mindig küzd
– mondta például Gideonnak a négyszeres F1-világbajnok Sebastian Vettel a hajdani példaképéről és mentoráról.
– Tíz éve nem hallunk már semmit Michael Schumacherről.
Igen, én is nagyon szeretném tudni, hogy van. De nincs hozzá jogom.
Mindig is érezhető volt benne egy fal az autóversenyző és a magánember között – célzott arra Gideon, hogy az otthonában ápolt világsztár állapotát a magánélet megvédésére hivatkozva gondosan titkolja a családja. – Ez csakis Schumacher vagy a hozzátartozói döntése lehet, így ez a podcast nem erről szól.
Az első részt a súlyos bukás helyszínének, a történtek felelevenítésének szentelte az újságíró. Egy helyi síoktató, André annak idején az elsők között ért a havon elterült Schumacherhez. Szerinte a tapasztalt sízőnek számító világsztár nem tett semmi szokatlant, amikor a pályáról picit letérve az előző éjjel esett új hóra siklott. Sokan így tesznek, nem is tilos. Csakhogy Schumi nem számolt azzal, hogy éjszaka csak kevés hó esett, előtte pedig napokig semennyi, így túl vékony hóréteg fedte a sziklákat.
André szerint az egyik síléce beakadhatott egy ilyenbe, és olyan szerencsétlenül esett, hogy egy másikba beverte a fejét.
– A sisakja széttört, volt rajta egy kamera is.
Mivel a baleset után még képes volt a beszédre, hamis kép alakulhatott ki az állapotáról, és ezért túl sok időt veszítettek az orvosi beavatkozás előtt
– mondta a szemtanú.
Ezzel arra célzott, hogy a mentést végzők eleinte nem ítélték olyan súlyosnak az akkor még beszélő Schumacher állapotát, amilyen az valójában volt. Az a mentőhelikopterben drámaian rosszabbodott: elvesztette az eszméletét, és intubálni kellett a mesterséges lélegeztetéshez. Ezért Moutier-ben leszállt a mentőhelikopter, és az orvosok csak ezután döntöttek úgy, hogy továbbviszik a grenoble-i szakklinikára, ahol aztán napokig küzdöttek az életben tartásáért.
– Ha Michael Schumacher nem lett volna képes beszélni Méribelben, akkor valószínűleg rögtön mesterségesen lélegeztették volna, és közvetlenül Grenoble-ba szállíttatják. Ez esetben
mintegy háromnegyed órával korábban elkezdhették volna a megfelelő kezelését
– összegezte az okokat Gideon, hozzátéve: Schumacher nagyon jól ismerte a környék sípályáit (a közelben volt egy házuk), ezért tudnia kellett, hogy kockázatot vállal a sziklákat ugyan eltakaró, de túl vékony szűz havon siklással.
