„Várj rám a Mennyországban!” – Szívszorító búcsúüzenetet küldött Beckenbauernek az örök barát
Megrendítő szavak a legendás kapustól, aki játékosként, majd edzőként is végigkísérte a "Kaiser" karrierjét és életét. Sepp Maier levelét képtelenség érzelemmentesen olvasni.
A múlt vasárnap, 78 évesen elhunyt német labdarúgó-legenda, Franz Beckenbauer élete és pályafutása szorosan összefonódott Sepp Maieréval. A Bayern Münchenben 13, a (nyugat)német válogatottban 12 éven át voltak csapattársak. Később évekig dolgoztak együtt a Nationalelf és a Bayern szakmai stábjában – szövetségi kapitányként, vezető- illetve kapusedzőként – is. Játékosként megannyi nagy meccset és trófeát nyertek egymás oldalán (volt köztük világ- és Európa-bajnoki cím éppúgy, mint BEK-, KEK- és Világkupa-sikerek, német bajnoki és kupagyőzelmek sora), aztán trénerként is csúcsra vezették imádott klubjukat a Bundesligában és az UEFA-kupában. Nem csoda, hogy a "Császártól" mély fájdalommal búcsúzó egykori pályatársak közül a legendás kapus szavai tán a leginkább meghatóak.
A most 79 éves "Anzingi macska", Sepp Maier könnyfakasztó búcsúlevelét a Bayern hivatalos honlapján hozták nyilvánosságra, Beckenbauerre emlékezve.
A 95-szörös válogatott Maier előbb a bajor szurkolókhoz szólva elevenítette föl a bő 60 évvel ezelőtti egymásra találásukat a müncheni csapatban, és az akkori nagy tehetség világhírű "Kaiserré" válását. Nem csak kitűnő játékosként...
Ami a leginkább lenyűgözött benne az évtizedek során: mindig, mindenki felnézett rá – de ő soha, senkit sem nézett le
– emlékezett vissza elhunyt barátjára Sepp Maier, akivel csak a játék hevében ugrott össze gyakran a kapuja előterében. – Még hosszú évekkel később is azzal ugratott, hogy porckorongsérvet kapott, annyiszor ugrottam a hátára.
– Azt hiszem, nem léteznek többé Franzhoz hasonló emberek. Ő volt egy generáció utolsó tagja, aki mindig keményen dolgozott, nagy dolgokat ért el, és mégsem vett semmit túl komolyan. Ha valaminek nekilátott, azt véghez is vitte, és hogy mindig, minden sikerült neki, az nem a sokat emlegetett szerencsén múlt. Hanem rajta
– folytatta Maier.
– Franz mindig 100 százalékot beleadott, még ha kívülről könnyednek is tűnt, és az emberek azt hihették, soha ki sem kellett mosni a mezét. A hozzáállása a játékos-pályafutása után is lehetővé tette a legnagyobb álmok valóra váltását. Soha nem tudott nemet mondani a feladatokra – szerencsére!
A német labdarúgás sok sikerrel lenne szegényebb, ha Franz nem olyan lett volna, amilyen volt.
Példakép volt mindannyiunknak, nekünk is, akik mellette nőttünk fel. Nemzedékek tanulhatnak tőle: soha fel nem adni, mindent beleadni – de közben önmagunk maradni.
Ahogy én megismerhettem: egész életében az a kissé félénk, szeretnivaló, kedves gazember volt, aki az első napunkon az FC Bayernnél!
Sepp Maier ezután magának Beckenbauernek címezte a záró gondolatait:
"Kedves Franz,
Mit is szeretnék még elmondani most neked?
Azt, hogy kérlek, várj rám odafönt a Mennyországban!
Elvégre ott is szükségetek van rám kapusedzőként.
De remélem, nem haragszol meg: pár évig még várnod kell rám.
Addig is, itt vagy minden gondolatunkban – és a szívemben, kedves, öreg barátom!
A te Sepped"
– üzente Beckenbauernek az örök barát és kolléga, Sepp Maier.
