„Rosszul vagyok, sorban mennek el a régi játszótársak” - barátai gyászolják a magyar válogatott focistát
Újabb klasszis futballista hunyt el, 72 éves korában meghalt a diósgyőri drukkerek egykori kiemelkedő kedvence, Tatár György.
A nyolcszoros olimpiai, 11-szeres A-válogatott DVTK-középpályás, Tatár György súlyos betegen kórházba került, és életének 72. esztendejében elhunyt. Életigenlése örök példa marad, miként az edzésekhez való hozzáállása is.
Az NB I-s csapatunk szombati Debrecen elleni 5-3-s győzelmével méltóképpen búcsúzott tőle
– jegyezte meg Salamon József, a DVTK egykori középhátvédje, Tatár csapattársa a Borsnak. - A csapat gerincét alkottuk, emlékszem: amit Veréb György kapusunk meccs közben odakiáltott nekem, azt továbbítottam Gyurinak, aki aztán támadóinkat annak megfelelően irányította a középpályáról.
Salamon úgy tudja, hamarosan kegyeletes emlékezést rendez a miskolci klubvezetés pazar stadionjukban.
- Édesapám, dr. Lakat Károly egyik kedvence volt – mondta lapunknak Lakat T. Károly sportújságíró. - Az volt az álma, hogy az Ebedli Zoltán, Tatár, Tóth András középpályás sorra épít a válogatottnák. A csehszlovákok elleni 2-1-s, 1979. szeptember 12-én, Nyíregyházán játszott, a mieink által megnyert találkozón ez a trió szemre is szépen kombinált. Apám szövetségi kapitányként és az olimpiai válogatott trénereként mindig behívta keretébe Tatárt. Szerintem a magyar futballban Pintér Sándorhoz hasonlatos kiemelkedő egyéniségnek számított. Az említett nyíregyházi meccsen Tatár lőtte az első gólunkat 11-esből. Az a 2-1-es győzelem óriási dolognak számított, mivel Dusán Keketi, Vladislav Jurkemik, Zdenek Nehoda és Antonin Panenka kivétel nélkül világklasszis volt Jozef Venglos szövetségi kapitány akkori együttesében.
A néhai remek futballistára mindig számítani lehetett, bombaerős átlövéseitől rettegtek az ellenfelek. Ebedli Zoltán jól emlékszik az 1979-es nyírségi válogatott meccsre.
Mi Tóthtal osztogattuk a labdákat Kiss Lászlóéknak, Gyuri pedig 90 percig robotolt. Viszonylag kevés alkalommal futottunk össze a válogatottban, de akkor rengeteget viccelődtünk, jópofa srác volt.
Gujdár Sándor, a Bp. Honvéd válogatott kapusa védett Panenkáék ellen.
"Rosszullét fog el, mivel sorban mennek el az egykori válogatott társak. Juhász Péter után Müller Sándor, most pedig az örökké vidám Gyuri… Aktív játékosként nem szerettem Miskolcon játszani, mert az ottani szurkolóhad nyomást gyakorolt ránk, ráadásul egy olyan DVTK-val küzdöttünk, amely a maga idejében az NB I. egyik legjobbja volt. Közülük is kiemelkedett Tatár Gyuri."
Tóth András pár éve találkozott egy miskolci teremtornán a néhai futballistával.
Sokat beszélgettem vele, egykori szőkés-barna fürtjeinek nyom sem volt, kihullott a haja. Tapintatból nem kérdeztem, ennek mi lehetett az oka. Fénykorában több fővárosi klub csalogatta, mégsem hagyta ott szeretett DVTK-ját.
Weimper István a Honvéd és a Tatabánya korábbi kiváló csatára a magyar válogatottban játszott együtt Tatárral.
"Az egyik legjobb barátom volt, nagyra tartottam őt, mert az akkori NB I egyik legkiválóbban romboló középpályása volt."
Kétszeres kupagyőztes
Tatár György ifjabb éveiben középtávfutásban és magasugrásban ért el sikereket, 12 évesen a DVTK labdarúgó szakosztályához került. 1977-ben és 1980-ban kupagyőztes volt a Diósgyőrrel, az 1978–79-es kiírásban harmadik helyen végzett az élvonalban. Az 1983–84-es idényben a spanyol CD Castellónban játszott, ott hagyott fel az aktív futballal. Haláláig a DFC játékosmegfigyelőjeként alkalmazták.
