Ronaldo birodalmában dolgozik tovább a kalandvágyó magyar fociedző
Itthon hiába várt megfelelő ajánlatra, de a Cristiano Ronaldo nevével fémjelzett futballvilágban tárt karokkal várták. Gálhidi Györgyöt szaúdi labdarúgó-akadémia élére nevezték ki.
Tavaly ősz óta várt az újabb – lehetőleg már itthoni – munkalehetőségre Gálhidi György. Néhány megkeresésnél tovább azonban nem jutott a magyar klubvezetők részéről, pedig az NB I-ben és az NB II-ben is óriási a tapasztalata, és sikerekben (Magyar Kupa-döntő, másodosztályú bajnoki címek itthon, Vietnámban vagy éppen Egyiptomban) is gazdag a múltja. Sokáig csak szorgalmasan járta a pályákat, még az edzőmeccseket is, miközben 70 évesen létére tovább képezte magát, hogy tartsa a lépést a labdarúgás legújabb trendjeivel. És közben várta, hogy újra dolgozhasson, mert a tétlenség nem kenyere. Múlt hétvégén aztán végre újra munkába állhatott – mint már oly sokszor, az arab világban: egy szaúdi klub akadémiájának a szakmai igazgatója lett.
Lassan már úgy éreztem, hogy meghülyülök otthon, nekem a focipályán a helyem. A párom is egyre gyakrabban kérdezgette, hogy mikor megyek már dolgozni
– mondta a Borsnak nevetve Gálhidi György. – Hát, most eljöttem hazulról, egyelőre egyedül, Ancsám talán decemberben csatlakozhat hozzám.
Az összesen lassan már 10, az arab futballban végigdolgozott évnél tartó szakember mostantól az Abhá FC akadémiáját vezeti, amely idén esett ki a szaúdi bajnokság élvonalából.
Gálhidi számára kellemes meglepetés a hely
Ha nem is ott játszott Cristiano Ronaldo, Neymar vagy éppen Karim Benzema, de májusban például még legyőzte a francia világbajnok N’Golo Kantéval felálló Al-Ittihadot, előtte pedig ikszelt Ronaldo csapatával, az Al-Nasszrrel. Szóval nem ez a klub ugyan a legnagyobb haszonélvezője a szaúdi futballba irdatlan pénztömegeket zúdító, és csillagászati fizetésekkel világsztárok sorát odaszédítő állami sportberuházásoknak, de éppen a rutinos magyar szakember szerződtetése jelzi: az utánpótlásképzést sem hanyagolják el arrafelé.
– Nyolc korosztályt bíztak rám. Az első benyomásaim a városról és az itteni enyhe éghajlatról is jók, a sziklás, hegyes táj gyönyörű, és ami még fontosabb: a klub létesítményeire, a műfüves pályákra sem lehet semmi panaszom. A 2000 méter körüli tengerszint fölötti magassághoz azért hozzá kellett szoknom, eleinte lihegtem rendesen, amíg egyik pályáról elértem a másikig, de mára már észre sem veszem, gyorsan akklimatizálódtam. Előzetesen tartottam picit a helytől, lévén az ország déli részén közel van a jemeni határhoz (Szaúd-Arábia és a síita hútik uralta Jemen között évtizedek óta tart az ellenségeskedés – a szerző), de megnyugtattak, hogy semmi ok az aggodalomra. Meg aztán, dolgoztam én már úgy az Arab-félsziget túloldalán, Kuvaitban a 90-es évek első felében, hogy az iraki megszállás, majd az öbölháború után állandóan becsomagolva vártuk, haza kell-e menekülnünk – emlékezett vissza Gálhidi György.
