"Huszonnyolc évet áldozott az életéből a magyar színekért" - Pásztory Dórát lenyűgözte a paralimpia
A paralimpiákon aranyérmes úszónő ott dolgozik, ahol maga az eszme megszületett.
A legendás úszónő, Pásztory Dóra 2-2 arany- és ezüst, illetve egy bronzérmet szerzett paralimpián. Ezúttal nem volt úszórendezvény a párizsi viadalon, melyen ne tűnt volna fel a nézőtéren. A kétszeres olimpiai aranyérmes hölgy elmondta a Borsnak: lenyűgöző, amit a kerekeszszékes vívó Krajnyák Zsuzsannától látott.
- A 2000-ben, Sydney-ben rendezett paralimpián együtt debütáltunk, de ő még mindig verseng, sőt, érmeket is nyer, ami a szememben egy felfoghatatlan bravúr. Hét olimpián rajtolt, és ha 1996 óta datálódó felkészülését is ide számítom, 28 évet áldozott az életéből arra, hogy a magyar nemzeti színekért versengjen. Magam a medencében nyertem két olimpiát, de Zsuzsi teljesítménye valóban fenomenális – szögezi le Pásztory a francia fővárosból a Bors megkeresésére.
A paralimpiai eszme megfogalmazásának angliai kisvárosában, Ailesbury-ben élő, de Stoke Mendeville-ben dolgozó Dóra a sportolókért dolgozik.
- Angliában elkezdődött az iskolai tanév, és ez jelentős terhet ró rám. Ezúttal turistaként láttam a versenyeket, és igyekeztem hasznos tapasztalatokat gyűjteni, tudniillik úszóedzőként dolgozom. Hivatásom jelentős kihívás, hiszen fejlődésben lévő gyerkőcök e sportág révén erősíthetik meg gerinc közeli izmaikat, javul a szív- és érrendszerük, továbbá olyan jártassággal vérteződnek fel, aminek alkalomadtán akár az életüket is köszönhetik. Kevesen tudják, de a paralimpiai küzdelmek gondolatát a Stoke Mendeville-ben lévő katonai kórházban fogalmazták meg. 1948-ban a második világháborúban megsérült katonák számára kínáltak sportolási esélyt, ami segítette őket a teljes felépülésben. Megtisztelő számomra, hogy éppen itt dolgozhatok.
Dóra manapság már csak alkalomadtán úszik, de rendszeresen mozog, és mint állítja, Párizs azért volt kedvező házigazda, mert könnyen elérhető a világ minden szegletéből. Rengeteg családtag szurkolt, ami az ő esetében is megesett. 2004-ben, Athénban például negyven ismerőse szolgáltatott számára pluszerőt a nézőtérről.
- Örömmel konstatálom, hogy világszerte egyre jobban elfogadják a paralimpikonok erőfeszítéseit. A La Défense Arenában, ahol Milák Kristóf és Kós Hubert is aranyérmet szerzett, a finálékat telt ház előtt bonyolították le. Manapság már nem tükröződik a nézők arcán a meghökkenés a hiányzó végtagok látványán, sőt, még jobban értékelik az elért eredményeket. Csak példaként: fantasztikus, hogy a mi Illés Fannink négy századdal maradt le 100 háton az aranyéremről, de micsoda versenyben..! A rá jellemző akaraterő talán az épek versenyein sem tapasztalható.
