„Édesanyám volt a főnök" - így teltek a karácsonyok a Bozsik családban
A családi erő forrása, az összetartozás jelképe a családi asztal - idézte Felföldi László megyéspüspök Csíksomlyón hallott szavait Bozsik Péter, a legendás Bozsik József fia. A magyar labdarúgó válogatott egykori szövetségi kapitánya szívesen emlékezik gyermekkorára, az adventi várakozásra, a szentestékre.
A Bozsik családban a szeretet ünnepén a feleség, az édesanya volt a „főnök”. Az Aranycsapat legendája, Bozsik József már abban nagy örömét lelte, ha együtt lehetett szeretett családjával.
- Édesapám túlságosan nem folyt bele az ünnepi készülődésbe – mesélte a legendás labdarúgó fia, Bozsik Péter a Borsnak. – Persze, nem vonta ki magát a történetből, de az igazsághoz tartozik, édesanyám kezében volt – szó szerint is – a varázspálca, a fakanál. Anyukám vezényelte le a konyhai munkát, igaz, én már gyerekként is figyeltem, milyen varázslatos munkát végez, aminek köszönhetően csodák kerültek az ünnepi asztalra.
Az édesapának, Bozsik Józsefnek soha nem kellett megrendelni a menüt, az mindig odahaza készült.
- A halászlé és a rántott hal soha nem hiányozhatott a szenteste asztaláról. Mindenki imádta, nem csoda, ha ma is ott van az asztalunkon. És most egy titkot árulok el, édesanyám minden évben olyan mogyoró tortát készített, amely után még a legnagyobb kritikus, az édesapám is megnyalta az összes ujját. Csak azt sajnálom, hogy a receptjét nem örököltem meg, így a feleségem nem tudja elkészíteni a tortát. Igaz, mást igen - mesélte a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya.
Péter hozzátette, ma már pontosan tudja, annak idején hova dugták el előle a karácsonyfát.
- Gyerekként semmi közöm nem lehetett a fenyő felcicomázására. Ma már tudom, hogy hová dugták el előlem a fenyőfát, amelyből később, varázsütése karácsonyfa lett, de azt sokáig nem sejtettem, hogy nem a Jézuska csempészi be a fa alá az ajándékokat. Akkoriban adták át a Budapesten a Metrót, nos, az én programom december 24-én délután a „metrólátogatás” volt. Mire hazaértünk a soros kísérővel, már állt a fa, az ajándékok is ott lapultak alatta.
Péter elmesélte, hogy édesapjától mindig kapott valami szuper ajándékot, például egy csocsót, de mivel ő maga inkább „gombfocifan” volt, nem sokszor játszott a tekerős focival.
- Amikor megkaptam a "téli foci" játékot, az asztali jéghokit, megesett, hogy tanulás helyett is azzal játszottunk. Most, hogy beszélgetünk róla, lehet, megkeresem, mert szerintem megvan valahol - emlékezett Bozsik Péter, aki zárásként elárulta, nagyon készül a két ünnep közötti foci holtszezonra. Anna lányával meg is beszélte, hogy végre, újra püfölni kezdik a teniszlabdát, mert az utóbbi időben elhanyagolták ezt a gyönyörű sportot.
