Gálhidi György pár napja tért haza a szaúdi futballból, hogy végre újra itthon dolgozzon. Szerinte az arabok remek világbajnokságot rendezhetnek, de azért előfordulhatnak apró bakik is.
Az utóbbi három hónapban annak az Abhá FC-nek az akadémiáján vezette a szakmai munkát Gálhidi György, amely az előző szezonban még Cristiano Ronaldóék (Al-Nasszr) ellen ikszelt, a világbajnok N’Golo Kanté csapatát (Al-Ittihad) pedig legyőzte a szaúdi élvonalban. A nyáron mégis kiesett klubnál munkát vállalt magyar futballszakember nem csak az ősszel ott szerzett tapasztalatai, hanem tíz évnyi arab világbeli ismeretei alapján is felemás érzésekkel fogadta, hogy Szaúd-Arábiának adták a 2034-es világbajnokság rendezési jogát.
Gálhidi a hír hallatán elsőként elmondta: a szaúdiak nyilván boldogan fogadták a nemzetközi szövetség (FIFA) szerdai döntését, hiszen ott dolgozva ő is lépten-nyomon tapasztalta, hogy nagyon szeretik a labdarúgást. Másrészt viszont...
Biztosan jó vébét rendeznek majd, nagyobb fennakadások biztosan nem lesznek, de azért apróbb bakik becsúszhatnak. Nem megsértve őket, de volt időm kitapasztalni, hogy az araboknak nem éppen a szervezés az erősségük.
Ugyanakkor ahogy az utóbbi időben világsztárokat igazoltak a csapataikba, úgy a legjobb sportszakembereket, szervezőket is meg tudják fizetni. Az időjárástól sem kell félni – legalábbis, ha ez a torna is télen lesz, hasonlóan a 2022-es katarihoz. Én a jemeni határhoz közel eső, 2300 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Abhában dolgoztam, ott, a hegyekben nyáron is csak kevéssel 30 fok fölé szökik a hőmérséklet. A többmilliós nagyvárosok zömében viszont nyáron 45 fok körüli forróság szokott lenni – mondta lapunknak Gálhidi György.
A szaúdiak pályázata alapján egyébként Abhában is rendeznek majd vb-meccseket, de a helyszínek zömét Rijád (a 15 vb-stadionból 8 lesz fővárosi) és Dzsidda (4) adja.
A Kínát és Vietnámot is megjárt magyar edző több mint három évtizedes edzői pályafutása majd’ harmadát töltötte az arab világban: 1992-től máig dolgozott az Egyesült Arab Emírségekben, Kuvaitban és Egyiptomban, legutóbb pedig Szaúd-Arábiában is. Mégis éppen a napokban, és éppen a szaúdiaknál lett elege a világjárásból – habár korrektül és békében vált el az Abhától, ahová visszavárnák, de inkább hazatért, hogy itthon kamatoztassa a tapasztalatát és a tudását.
Nagyon szeretnék még dolgozni, akár edzőként, akár más pozícióban, de immár csakis Magyarországon!
Úgy látszik, elérkeztem ahhoz az életkorhoz, amikor már nem kihívást és megoldandó feladatot, hanem néha bizony nyűgöt jelentett megbirkózni a mindennapok nehézségeivel, főleg távol az otthonomtól, a szeretteimtől, a páromtól. Amit tíz, húsz, harminc éve gond nélkül bevállaltam ezekben a távoli országokban és kultúrákban, abból most már elegem lett. A technikai igazgatóként rám bízott korosztályok fejlődtek az irányításommal; az egyik edző menesztése után általam dirigált U18-as csapatot is sikerült kihúznom a slamasztikából; a kollégák visszajelzései alapján felnéztek rám és nagyon sokat át tudtam adni a tudásomból; és rengeteg jó ismerőst, barátot is szereztem Abhában. Magamnak és nekik is sikerült bizonyítanom, ezt jelzi, hogy szeretnék, ha visszamennék. Napok óta hívnak, de megmondtam nekik, hogy már nem megyek.
Amikor szeptemberben odautaztam, erre számítottam a legkevésbé, de sem szakmailag, sem anyagilag nem érte már meg mindez a távollétet a családomtól, a barátaimtól, a magyar futballtól. A tettvágy ugyanúgy ég bennem, mint bármikor korábban, de már csakis itthon szeretnék dolgozni
– mondta el Gálhidi György, aki idehaza is számos élvonalbeli és másodosztályú csapat edzőjeként dolgozott (sokat elmond a munkájáról, hogy Diósgyőrbe, Kispestre, Kazincbarcikára és Nyíregyházára második etapra is visszahívták), és többek között a Honvédot és a Nyíregyházát is bajnokként juttatta föl az NB I-be.