Nem sokon múlott, hogy a koronavírus elragadja a másvilágra az 1980-as moszkvai olimpia birkózó aranyérmesét, a 63 éves Növényi Norbertet.
Forrás: Bors
Most hogy érzi magát Norbi, miután birkózóberkekből azt hallottuk, hogy bizony kongtak a vészharangok?
Eddig nem akartam jelezni a betegségemet, mert olyan ramaty állapotban voltam, de már tudok róla beszélni. Március 10-én lettem rosszul, éppen 180 kilós súlyzóval gyakoroltam, amikor hirtelen elszállt minden erőm.
Mi volt az első reakciója?
Kriszti, a párom szerzett egy gyorstesztet, ami az ő esetében negatív, nálam pozitív eredményt hozott. Felhívtuk a háziorvost, aki elküldött a Ferihegy Terminál 1-re PCR-tesztet csináltatni, ami két negatívot jelzett. Fellélegeztem, de rögvest tovább küldtek egy újabb vizsgálatra a helyszíntől száz méterre. Azt a vizsgálati eredményt már nem kellett megvárni. Két nap múlva a háziorvosnak elküldték a leletet, akkor már nem volt mese: koronavírus. Krisztimnek elment az ízlelése, a szaglása, száraz köhögés kínozta, és fájtak az izmai. Szerencsére négy nap múltán nem voltak tünetei. Jómagam viszont 39-40 fokos lázzal ágynak dőltem, izzadtam, legyengültem, az ujjaim mozgatása is erőfeszítésbe került.
Kik látták el önt gyógyszerrel, élelemmel?
Nem engedtem szinte senkit közel magamhoz, a lányom hozott egy orvos által összeállított gyógynövénycsomagot, ami mellé szedtem 8000 mg D- és C- vitamint, BetaGlukánt, CBD-olajat, Brandenburg Angiót és Favipiravirt, amiket a háziorvos írt fel. Élelemről a kisfiam gondoskodott. Hat nap után a láz váratlanul elmúlt, helyette köhögni kezdtem. Embertelen érzés, csak apró levegőt voltam képes venni, nem tudtam a tüdőmet teleszívni és hihetetlenül fullasztó köhögő-rohamok törtek rám, ami rengetek váladékot hozott ki az orromból, és köhögtem fel a tüdőmből. Úgy éreztem, a fejem szétrobban minden egyes köhögési rohamnál.
Mintha szöget vertek volna a halántékomba, a szememet valami ki akarta tolni a fejemből. A tüdőm a hasammal együtt csaknem felrobbant. Mindenem fájt, úgy éreztem, minden köhögésnél, az lesz számomra az utolsó!
Cseppnyi túlzás sincs abban, de valóban az életemért küzdöttem, és ha nem sportolok hosszú évtizedeken keresztül, a szervezetem nem ennyire ellenálló, most nem mesélhetnék…
Valódi csoda, hogy ebből a slamasztikából lassan kiverekedte magát!
Öt nap után a tünetek enyhültek, és elmondhatom: jól vagyok. Féltem, hogy elvesztem a szeretteimet, hogy nem mondtam nekik eleget, mennyire szeretem őket, mennyire fontosak nekem! Most, hogy túl vagyok a betegségen, eszembe jutott egy film, amiben Will Smith megfogalmazta: amikor félünk, az csak a jövőbe tekintő gondolatunk.
És amitől félünk, mindössze fantáziálás, ami nem történt meg az adott pillanatban. A veszély valós, és nem összekeverendő a félelemmel, ami csak rajtunk múlik! Bevallom, nagyon féltem! Vigyázzatok magatokra, vigyázzatok egymásra, mert ez a vírus nem játék!