Aki látott már valaha John Waters által rendezett filmet, az tudja, hogy a polgárpukkasztás garantált. Nem volt ez másképp a Cry Baby-vel sem, amely előbb lett híres a botrányairól és a produkció szervezésének kuszaságáról, mint magáról a műről. A film 1990. április 6-án került a mozikba és óriási bukás lett. 35 év elteltével mégis kultikus filmként tekint rá a világ.
A Cry Baby 35 év elteltével is egy rendkívül szórakoztató, látványos és természetesen groteszk. Bezzeg a kezdetekben – nemhogy senkit nem érdekelt –, de még maguk a felkért színészek is sorra dobták vissza a szerepet. A botrányt botrányra halmozó filmet a híre megelőzte, és ezért az amerikai közönség egyáltalán nem volt kíváncsi rá, óriási bukta is lett belőle. Aztán jött a DVD-láz, ami pedig örökre megváltoztatta a film státuszát. Ezúttal nem dicsőíteni szeretnénk egy kult-mozit, helyette összegyűjtöttünk olyan dolgokat a filmről, ami arról tesz tanúbizonyságot, hogy mennyire nehéz szülés volt a Cry Baby létrejötte.
A rendező megkerülte a producereket – kétszer is
Teljesen másképp tervezték a film nyitányát, hiszen a Squares egy produkcióval lepte volna meg közönségét. A jelenetet le is forgatták, ám azt – anélkül, hogy a producerek tudták volna – végül kivágták a filmből, mert John Waters jobbnak látta, ha a mára a közönség által megismert filmkockákkal indítja útjára filmjét. Ezek után már talán nem is meglepő, hogy a Cry Baby vége is másképp zárult volna, ott ugyanis a Squares a Chicken című dalt adta volna elő, a rendező viszont az utolsó pillanatban úgy alakította a zárást is, ahogy azt ő megálmodta. Ez a két történet tökéletesen példázza azt a végtelen káoszt, ami körüllengte a Cry Baby elkészültét.
Visszajáró vendég volt az FBI
John Waters rendezése kicsit sem volt mentes a botrányoktól és a furcsaságoktól. A Wanda Woodward-ot megformáló Traci Lords korábban a felnőttfilmes iparban ténykedett, onnan igazolt át a Hollywood élvonalába. Mivel a színésznő a ’80-as évek elején más területen dolgozott, így több kétes ügyben is felmerült a neve, amely következtében az FBI egyszer csak kopogtatott a Cry Baby forgatásán – igaz a produkció készítői ezen már meg sem lepődtek. Iggy Pop – aki Wade bácsikáját, Belvedere Rickettes alakította – ugyanis már korábban ellőtte az FBI-kártyát. Iggy egyébként a szerep kedvéért leborotválta hosszú tincseit, amit a rendező máig otthonában őriz.
Még Jim Carey-t is előbb hívták be, mint Depp-et
A Cry Baby 1988-ban kezdett bele a szereplőválogatásba és bár ma elképzelni sem tudjuk a filmet Johnny Depp nélkül, valójában őt csak egy évvel később hívták be a castingra. A forgatókönyvíró-rendező Tom Cruise-nak szánta a szerepet, ám Cruise a Koktél után nem akarta elvállalni, ráadásul ekkor már az Esőember meghallgatásaira is járt. Így került a képbe előbb Jim Carey, akit nem éreztek elég karakteresnek a szerepre, majd Robert Downey Jr., aki inkább Mel Gibsonnal szeretett volna játszani, így az Air America című filmet vállalta el. Egy év keresgélés után adtak esélyt Johnny Depp számára, aki tökéletesen hozta azt a karaktert, amit John Waters megálmodott.
Hatalmas bukás volt
A film megjelenésekor nem aratott elsöprő sikert a mozikban, ahogy a kritikusok körében sem. Ráadásul a Universal Pictures által befektetett 12 millió dollár meg sem térült, hiszen mindössze 8 milliót gereblyéztek össze a Cry Baby kiadását követő első évben. Mindennek ellenére mára kultfilmmé tudott válni John Waters filmje, amely egyszerre hajt fejet és gúnyolja ki az ötvenes éveket, teszi mindezt groteszk, ám szerethető módon.