A szerelmi kapcsolatban töltött évek minősége csak a pár tagjaitól függ. Ám vannak helyzetek, amikor az egyik fél nincs tisztában azzal, hogy irányítva van. E probléma súlyos lelki sebekre vezethető vissza, s a kezelésükhöz sokszor szakemberre van szükség.
Ellenőrizni az SMS-eket?
A féltékenység egyrészt természetes, annak ellenére, hogy párunk nem a tulajdonunk. Féltjük a kapcsolatunkat, meg szeretnénk őrizni a köztünk lévő idillt, ám a féltékenység érzése csak akkor van a normális határokon belül, ha egy harmadik fél fenyegető jelenlétét ténylegesen érzékeljük. A telefon, e-mailek, zsebek ellenőrzése azonban felesleges és nem létező problémát, szorongást generál – ez gyilkolja leginkább a kapcsolatokat.
A patológiás, azaz beteges féltékenység oka általában rossz gyermekkori tapasztalat, és persze egy előző párkapcsolatból hozott negatív emlék is lehet, ám ha már az egymás közti őszinte beszélgetés nem használ, szakemberhez kell fordulni. A szakértő pszichológusok könnyebben orvosolhatják ezt a problémát, ha viszont az elszenvedő fél nem érzi úgy, hogy akár egy kis erőfeszítést is megér a párja gyógyulása, akkor búcsút kell inteni egymásnak.
A nők fegyvere a lelki terror
A lélek bántalmazása megnyilvánulhat gúnyolásban, lekicsinylésben, fenyegetésben. Ezek a tettek mániákus és mintaszerűen ismétlődő cselekvéssorok, ritka ugyanis, hogy csak egyszer forduljanak elő. Ha egy nagyobb veszekedés vagy krízishelyzet okozza, és a bántalmazó fél megérzi a párja eltörpülését a szituációban, akár állandóvá is válhat. Nem ritka, hogy a fizikailag bántalmazott fél válik lelki bántalmazóvá, így lehet, hogy a családon belüli erőszak áldozatává vált nők többsége ilyen cselekedetekkel kompenzálja a férfi fizikai erejét.
Ha azonban tettlegességig még nem fajult egy veszekedés sem, intő jel lehet a lelki bántalmazás, ugyanis az esetek többségében egy idő után már fizikailag is bántalmazottá válik az eddig csak lelkileg ostromolt fél. A felek kölcsönösen kezdenek függni egymástól ebben a mókuskerékben. A bántalmazó fél dominanciáját remekül kiélheti partnerén, a szenvedő fél pedig azért ragad benn ebben a kapcsolatban, mert egyedül senkinek érzi magát, ugyanis önbizalmát és személyiségét régen elvesztette a pszichológiai terrorban. Kicsi az esély, hogy a felek ezt a helyzetet józan ésszel fel tudják mérni, ebben az esetben a család és a barátok segíthetnek a változtatásban, ami meglehetősen nehéz, hiszen az esetek többségében ki sem derül, hogy bántalmazás folyik a családban.
„Ő már nem fog soha megváltozni”
Párterápiák állandóan elhangzó mondata ez. Alapvető probléma lehet a kapcsolatban, amikor az egyik fél görcsösen meg akarja változtatni a másikat. Ez persze több okból sem helyes. Ahogy telik az idő, úgy próbáljuk saját képünkre és igényeinkre formálni a partnerünket, ami csak egy unalmas bábut szül. Nem egy példa létezik az így tönkrement kapcsolatokra, és nem a változásra kényszerített fél részéről akadtak problémák. Amikor formálgatjuk partnerünket, minden olyan tökéletesnek tűnik, lehet, hogy régi vágyainkat valósítjuk meg egy ilyen helyzetben.
Amikor azonban a változás megtörtént, már nem ugyanaz a személy, akibe beleszerettünk, nem ugyanazt a tüzet vagy nyugalmat érezzük vele, mint az elején. Így tulajdonképpen saját kezünkkel tettünk tökre egy embert és egy kapcsolatot. Ebben a szituációban leggyakrabban a változtatásra ítélt nők és férfiak ragadnak bent, ugyanis mindenáron meg szeretnének felelni a szerelmüknek, lesik minden kívánságát, és beáldoznak mindent azért, hogy a partnerük boldog legyen. Egyik fél részéről sem egészséges hozzáállás ez.
A párterápia nem ördögtől való. Sok kapcsolat menthető meg
Menni vagy maradni?
Egyes helyzetekben, melyek már nem a kezdeti mézeshetekhez hasonlítanak, egyik vagy mindkét fél újfajta érzelmeket fedez fel magában. Amikor a rózsaszín köd kicsit elhalványul, akkor láthatjuk csak igazán, mit is tett velünk, az életünkkel a kapcsolatunk. Sok esetben a párok nem beszélik meg a problémákat, és ez szinte mindig az egyik fél hirtelen távozását jelenti a kapcsolatból, hiszen végleg betelt a pohár.
Sok szakértőt és életvezetési tanácsadót idézve: „A legtöbb, amit olykor a párunknak adhatunk, az a hiányunk.” Egy megromlott kapcsolatban azonban csak akkor érdemes maradni, amikor mindkét fél szakértő segítségével szeretne javítani a fennálló – és sokszor bírhatatlanul nehéz – helyzeten. Amennyiben nem érezzük, hogy képesek vagyunk erre, vagy a párunk nem hajlandó, akkor – bármennyire is fájó – sajnos búcsúzni kell.
