Ő az a színésznő, aki büszkén, sorstársainak példát mutatva felvállalta, ahogy megküzdött a mellrákkal. A műtét, a kemoterápia már csak rossz emlék, most tele van tervekkel, vágyakkal. Tallós Ritát arról faggattuk, miként élte meg a betegségét, és elárulta, hogy túl az ötödik x-en, hogyan maradhat egy nő vonzó, és hogyan boldogulhat a munkaerőpiacon.
– Hogy érzi magát?
– Jól. Egészséges vagyok. Rendszeresen járok kontrollvizsgálatokra. Ez egy kicsit izgulós, benne van az emberben a félsz. Nézni az orvost, változik-e az arca, amikor a monitorra néz, és mit fog majd mondani, de szerencsére nekem nincs betegségtudatom.
– Miért vállalta ország-világ előtt a betegségét?
– Nem tudom. Rákérdeztek és nem tudtam hazudni. Végig sem gondoltam, csak őszintén válaszoltam. Nem akartam letagadni. Miért is tettem volna? Nincs rajta mit szégyellni. Van olyan kolléganőm, akinek az öltözőben láttam a rövidre vágott haját, és ő annyit mondott, csak ideje volt levágatnia. Én pedig pontosan tudtam, hogy épp egy kemoterápiás kezelés után van. Mindenkinek magánügye, hogy tud egy ilyen betegséget átvészelni. Szerintem a betegség feldolgozására a legjobb módszer az őszinteség. Ahogy az emberek reagáltak a hírre és mellém álltak, az nagyon sok erőt adott. A rák, a kemoterápia nem mumus. Sőt! Pont a gyógyulásért kell végigcsinálnunk.
– A gyógyulás idejére lemondta a színházi szerepeit, de azokat már nem vette vissza. Mi ennek az oka?
– Ennek nincs köze a rákhoz. Annyi szabadúszó kolléga van, de a medencében már rég nincs víz. Ebben a szakmában mindenki pótolható. A Karinthy Színházban azelőtt sokat játszottam, nem hívtak vissza, átvette más a helyem és ez így természetes. Nekem a színház már szerelem. Nagyon nehéz a levegőben lógva élni, a színészet sajnos már nem megélhetési szakma.
– Önt a körülmények nem hátráltatták, jelenleg is sokat dolgozik.
– Állandóan zizegek. Már a harmadik évadot kezdjük Bach Szilvia darabjával, ami pont arról szól, ami velem történt. A legnehezebb időszakban is kijátszhattam magamból a fájdalmat. Aztán Erdős Virág verseit készülünk színpadra állítani Spolarics Andrea kolléganőmmel és barátommal, ami reményeink szerint igazi abszurd színházi est lesz. Szinkronizálni is szeretek, jellegzetes hangom van, szerencsére néha van rá igény. Ezenkívül dolgozom egy DVD-n. A mellműtött nők a beavatkozás után kapnak egy rajzot, ami az otthon végzendő gyakorlatokat ábrázolja. Szeretnénk segíteni az utókezelésben. A korombeli nőknek – egészségesnek és lábadozónak egyaránt – lehetőséget és reményt akarok adni, hogy nem késő összeszedni magunkat, és csinosan, fitten, magabiztosabban élhetjük az életünket ötven felett is. Ezt sokan nem hiszik el. Az életem fontos részévé vált, hogy kommunikációs tréningeket tartok – jelenleg orvosoknak – a beteg–orvos kapcsolat javítása érdekében. Ez nagyon fontos.
– Egy bizonyos életkoron túl a nőknek nehezebb karriert építeni, mint a férfiaknak. Egyetért ezzel?
– Amíg fiatal és hamvas szépség valaki, addig több lehetősége van színészként a bizonyításra. Lassan elfogyott alólam is a színház, ahol nincsenek üres helyek, hogy új embereket szerződtessenek. Nehéz ügy. Rendesen ki van velünk cseszve, de szerintem azért a színpadon minden korosztályra szükség van, csak szerencse kell hozzá és kitartás…
– Nőként hogyan éli meg az évek múlását?
– Ifjú feleség vagyok, így próbálok tudomást sem venni róla. Természetesen én is hasonlíthatom magam a saját korosztályom nőtagjaihoz, és nem mindig tölt el jóleső érzéssel, amit látok. Sokan nem adnak magukra, de ott van például Jane Fonda, aki még most, hetvenen túl is igazi nő. Nekem ő a példakép. Mindent megteszek azért, hogy vonzó nő maradjak, de ez strapás feladat. Amíg az ember fiatal, hajlamos azt hinni, hogy mindenki megöregszik egyszer, csak ő nem. Igazságos az élettől, hogy ez nem így van. Amikor negyvenéves voltam, azt mondtam, milyen jó volt harmincnak lenni, amikor ötven lettem, akkor a negyvenes éveimet sírtam vissza.
– Mi a titkuk a vonzó negyvenes, ötvenes nőknek?
– Két dologgal lehet pótolni a fiatalságot. Az ápoltsággal és a tréninggel. Az ápoltság nem pénz kérdése. Egyre jobban oda kell arra figyelni, hogy rendben legyen az ember keze, a fogazata, az öltözéke, és vallom, hogy egy minimális smink mindig szükséges. Hiszem, hogy egy hatvanas nő is lehet nő. Az időkorlátok kitolódtak, így még bátran tudok úgy öltözni, ahogy egy negyvenes nő. Rengeteget sportolok, az anyukám szerint annyit, ami már nem normális. Hetente kétszer járok gyúrni, egyszer vagy kétszer lefutok négy kilométert, teniszezek és a bokszolást is újrakezdtem heti háromszor.
– Ne feledkezzünk el a boldogságról! Tavaly férjhez ment a szerelméhez, és mint tudjuk, a szerelem fiatalít.
– Igen, friss házas vagyok. Most a férjem a legelső az életemben, közös élményeket gyűjtünk, ezek a legfontosabbak a közös élethez. Igyekszünk pótolni, hogy későn találkoztunk. Nekem ő adott erőt a betegségem alatt, és nem volt kérdés, végig mellettem állt. Amikor le kellett vágni a hajam a kemoterápia miatt, hívott egy fotóst, és többször is elmondta, milyen jól áll a kopaszság, és így is tetszem neki. Ez egyáltalán nem volt probléma. Vettem ugyan divatos kis sapkákat magamnak, de sose viseltem, és a barátaim előtt se vettem fel. Vállaltak, és így nekem sem volt nehéz.
– Mivel hódította meg a férje?
– Hiszem, hogy minden férfi el tudja intézni, hogy a kiszemelt nő beleszeressen. Izgalmas dolog a vadászat, amikor a férfi becserkészi a kiválasztott nőt. Fontos a stílus, az intelligencia, a kitartás és a szellem. Egy nőnek érezni kell, hogy akarják. Már nekem is több dolog kellett ahhoz, hogy beleszeressek valakibe, mint fiatalon. Ő akkor jött az életembe, amikor megérdemeltem. Ez egy nagy találkozás volt…
– Elégedett az életével?
– A magánéletemben maradéktalanul boldog vagyok. A szakmám pedig olyan, mint a süti, kinek édes, kinek sós jut, de nincs okom panaszra. Sok szép évem volt és lesz is. Nagy a teherbírásom, ha nem kapok elég munkát, akkor csinálok magamnak.
Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!
