Ha Csáth Géza, akkor morfium, téboly, szex, gyilkosság. A 20. századi magyar irodalom egyik legsajátosabb hangvételű írójának az élete maga volt a pokol. Saját maga tette azzá.
Csáth Géza, született Brenner József, hét hónapra született anyja betegsége miatt, dajka szoptatta. Kamasz és felnőtt éveiben egyértelműen érződött a korai érzelmi élet hiánya, érdekes, hogy az anyuka betegsége ellenére az egymást egyébként szerető szülők még három gyermeket vállaltak. Aztán amikor Józsika nyolcéves volt, az anya meghalt. Másfél év intenzív gyász után új asszony, és pár éven belül két újabb testvér került a házhoz.
Az író fiatal éveiben festő akart lenni, de hamar kiderült, hogy az íráshoz rendkívüli képessége van, tizenévesen felfedezték. Mivel tanulmányaiban is sikeres volt, az orvosi egyetemre ment, ezt követően egy elmegyógyintézetben helyezkedett el.
Fiatal éveiben egyértelműen szexfüggő volt. Kapcsolatairól, amelyek inkább nevezhetőek pusztán szexuális együttléteknek, naplót vezetett, a nőket emberszámba sem vette, eszköznek tekintette őket, naponta tucatnyi együttlétet is lebonyolított a legkisebb érzelmi kötődés nélkül.
A morfiumra a munkahelyén szokott rá, mégpedig tudatosan. Naplójából tudjuk, hogy 1910. április 10-én, hajnali fél hatkor használt először morfiumot, ismerni akarta a szer használatát, a függőség természetét. Egyben félt a tüdőbajtól, amely anyja életét is megkeserítette.
A függőség tényleg hamar kialakult, és innentől kezdve pokollá vált az élete. A drog hatásáról az Egy elmebeteg nő naplója című művében írt a legérzékletesebben, ebből készült Szász János Ópium című filmje.
A drog hamar lerombolta az életét, különböző fürdő helyeken dolgozott orvos ként, a nőket továbbra is hajkurászta, de szexmániája át tevődött súlyos ópiumfüggő séggé. Jónás Olgát 1913-ban vette feleségül, a kapcsolat indulásakor természetesen a szex vezérelte, Olgát is, ahogy a többi nőt, birtokolni akarta, maga alá gyűrni. Később féltékenysége megölte az amúgy sem túl mély érzelmeket. Gyermeket is vállaltak – ő kétségbe vonta saját apaságát –, de semmi nem változott, sőt inkább rosszabbodott. Csáth arra kényszerítette Olgát, hogy elolvassa szexuális kalandjait tartalmazó naplóját, a nő teljesen megsemmisült a morfiumtól embertelenné vált Csáth mellett.
Családja próbált segíteni az írón, elvonókúrára akarták küldeni, amit több alkalommal vállalt is, de mivel nem volt betegségtudata, nem volt együttműködő. Olga megadóan bánt férjével, olykor még drogot is szerzett neki, belesüllyedt a mártírszerepbe.
A tragédia, amely a láthatáron van, be is következett. Csáthot 1919-ben a bajai elmeosztályon kezelték, ahonnan megszökött és lánya szeme láttára lelőtte a feleségét, aki ugyan még át tudott vánszorogni a szomszédba, de ott meghalt. Az író öngyilkosságot követett el, de túlélte, a szabadkai kórházban kezelték. Szökési kísérlete után nem sokkal pantopon-túladagolásban meghalt, 32 évesen.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
