Tamara 38 éves korára túl van egy váláson és sok-sok csalódáson. Tavaly már azt hitte, Géza mellett végre megtalálja a nyugalmat és a boldogságot. Úgy érezte, örökre becsukhatja naplóját.
Február 1., vasárnap:
„A francba! Pontosan tíz hónappal ezelőtt dobtam félre a naplómat, remélve, gondjaimat, örömeimet nem az élettelen papírral, hanem álmaim férfijával, Gézával oszthatom meg. Így volt ez egy fél évig. Karácsonykor már nagyon éreztem, és december 30-án megkért, költözzem el. Boldog új évet! – Te mocsok! Egy hónapig harcoltam még magammal, hogy ne vegyem újra elô a naplót, de már nem bírom tovább: jobb, ha kiírom magamból a fájdalmamat.”
Február 9., hétfô:
„Negyven napja vagyok újra szingli. Azóta elolvastam néhány könyvet és cikket, amelyek arról szólnak, hogy egy magamfajta, negyvenhez közeledő nőnek tulajdonképpen jobb egyedül. Szét tudnám rúgni azokat az idiótákat, akik ilyesmiket írnak. Egyedül lenni szar. Aki meg mást mond, az hazudik. Önmagának egészen biztos…!”
Február 10., kedd:
„Megtettem azt, amit nagyon nem akartam. Regisztráltam (újra) egy társkereső oldalra. Persze nem a saját nevemen, s egy olyan fotóval, amin nem ismernek fel – nem szeretném, ha valami barát beazonosítana! Ilyenkor mindig a Csak szex és más semmi című film jut eszembe… Szegény Schell Juditnak mennyi idiótával kell randiznia, attól tartok, rám is ez a sors vár.”
Február 12., csütörtök:
„Két nap alatt 78 levél érkezett! Hatvanhárman szexelni akartak, a többsége még erről is csak paraszt módon tudott beszélni. A maradék tizenötből négyen nősek, nyolcan nagyjából szellemi fogyatékosok, az a három, aki pedig független és normális, még férfiban is ronda. Nem tartom magam egy ôrjítően jó nőnek, de hozzájuk képest én egy szexbomba vagyok.”
Február 13., péntek:
„Hiába kétes hírû a nap, azért felnéztem a társkeresőre. És láss csodát: a hét „de megb...lak” típusú között meglapult egy olyan érdeklődő, aki nem perverz, nem nős, nem primitív és nem ronda. Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Mindenestre azért válaszolok neki. Vajon a Máté az igazi neve lehet? Mert, ugye, én is csak kitaláltam az Erikát.”
Február 14., szombat:
„Nem Máté. János. Hát, nem nagyon tetszik a neve, s ezt meg is mondtam neki a társkereső chatoldalán. Mire ő bevallotta, hogy neki meg a Tamara nem. Na, ezen jót nevettük – már ha írásban egyáltalán lehet. Helyes fiúnak tűnik, és korban is ideális. Pont öt évvel idősebb, mint én. Ha minden ennyire stimmelne…”
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
