Polyák Lilla: Előremenekülős alkat vagyok

A bakancsos lány nem tűnt el

– Kerek évfordulót ünnepelt nemrég, nagy társaság köszöntötte a születésnapján. Sikerült meglepniük?

– Nagyon. Egyáltalán nem számítottam ilyen szintű szervezésre, arra, hogy ennyire sokan eljönnek majd, mindenféle életszakaszomból jelen lesznek a régi barátok, ismerősök. Nagyon megható volt. Amikor kerek évfordulóhoz érkezik az ember, kicsit hajlamosabb összegezni, számvetést végezni – és ez a buli erre is alkalmat adott. Annyira különböző időszakaimból voltak ott emberek, hogy végül kaptam egy nagy áttekintést életem eddigi történéseiről.

– A barátság fontos szerepet játszik az életében?

– Nincs túl sok barátom, de talán azért sem, mert nem dobálózom ezzel a szóval, a barátság tényleg nagyon fontos számomra. Jó ismerősből több van, és nagyon sokakat kedvelek, akik számíthatnak a segítségemre. De nagyon kevés emberről gondolom azt, hogy igaz barát, akire a bajban is lehet számítani. Aki, ha kell, akkor saját maga elé tudja helyezni a másikat, amikor erre egy bizonyos életszakaszában szüksége van. Ugyanakkor szerintem nem is kell, hogy sok ilyen barát legyen, az a jó, ha pont elegen vannak.

– A születésnapon első középiskolai zenekarából is megjelentek a tagok, akikkel dallamos rockzenét játszottak. Milyen volt a bakancsos Polyák Lilla? 

– Az a „bakancsos lány” erőteljesen bennem van most is, akik ismernek, tudják, hogy az az énem eléggé dominál, a hétköznapokban nagyon gyakran öltözöm így is. A zenekar nagyon jó induló volt egy tizenöt éves lánynak, aki akkor bontogatta szárnyait. Sokat tanultam és nagyon szép éveket köszönhetek nekik, egészen addig énekeltem velük, amíg tizenhét éves koromban el nem költöztem Győrből. A rockzenét mindig is szerettem, ahogy a popot, jazzt is. A musicalt mértékkel... Abban igazából azt szeretem, hogy színházat lehet csinálni, miközben az ember énekel. Ezért mindig is a szerepekből fogalmazom a dalokat, de otthon nem ezt a fajta zenét hallgatom. 

– Hogyan emlékszik az útkeresésre a főiskolán? 

– Horvai István és Máté Gábor prózai osztályában végeztem, ők nagyon gyorsan nyilvánvalóvá tették számomra, hogy el kell kezdenem lerúgni a bakancsot, hogy nem naiva alkat vagyok. A kisugárzásom miatt inkább a drámai hősnők és a dívák valók nekem. Ezt meg kellett szokni, és a külsőségekhez belül is felnőni, a négy év ennek a boncolgatásáról szólt. De valahol azért bennem volt mindez, hiszen az ember nem egyféle.

Pozitív életszemlélet segíti

– Láthatóan most jól érzi magát a bőrében, sugárzik a fotókon. Belül is így van ez?

– Nagyon sok munka és bátorság van abban, hogy szembe mertem nézni a problémákkal, és ettől most jól tudom érezni magam. Előremenekülős alkat vagyok. Ha baj van, akkor a végére abból is megpróbálom kihozni a jót. Megnézni, hogy mit lehet tanulni a helyzetből, nem pedig otthon feszengeni és sajnálni magam.

– Egy interjúban hallottam, hogy hadilábon áll a türelemmel. Ellenben a humorát mindig segítségül hívhatja...

– Főként a pozitív életszemlélet az, ami átsegít a nehézségeken. De tény, hogy van humorom és tudom is használni. Színpadon csak az utóbbi években nyílt lehetőség arra, hogy ezt a nagyközönség is megismerje. A magánéletben és a színpadon képviselt humor persze nem mindig ugyanaz, de nagyon élvezem ezeket a feladatokat. A türelem valóban nem az erősségem és már nem biztos, hogy kialakul, ha eddig nem sikerült. Tény, ha valami eszembe jut, akkor azt mindig azonnal akarom. De nevel az élet és tudom, hogy dolgom van még azzal, hogy kicsit kifejlesszem a türelmet magamban.

– Azt a felfokozott érdeklődést, ami a magánéletét – a válását, az új szerelmet – kíséri, hogyan éli meg? 

– Most már talán kopik az érdeklődés, amit egyáltalán nem bánok. Ismert emberként megszoktam, hogy érdeklődnek irántam a bulvárlapok. Korábban beszámoltak a magánéletem örömteli történéseiről, ezért el kellett fogadnom, hogy a házasságom felbomlását is kiemelt sajtóérdeklődés övezte. Persze továbbra is azt szeretném, ha elsősorban a szakmai teljesítményem alapján ítélnének meg és amiatt beszélnének rólam.

Turnékkal telik a nyár

– Például a Marie Antoinette című musicalt nemrég mutatták be a Budapesti Operettszínházban, és a címszereplőt alakítja. 

– Ez egy fantasztikus szerep – azzal együtt is, hogy a végén levágják a fejemet. Viccet félretéve, egy címszerep mindig különösen csodálatos és az ember igyekszik a legjobbat kihozni belőle. Nem könnyű feladat, mert a történelem órai emlékeink alapján az átlagember fejében  ő nem egy kifejezetten szimpatikus karakter. A darabban a valóság és a fikció keveredik, hiszen ott van a szegény Margrid, a kitalált karakter, aki, mint később kiderül, Marie Antoinette féltestvére. Azt hiszem, hogy sikerült megszerettetni a közönséggel az előadást. Lévay Szilveszter mindig nagy formátumú alakokat dolgoz fel és mindig mutat egy új színt. Nagyon örülök annak, hogy Magyarországon bemutatott összes darabjában szerepet kaptam.

– Popzenei karrierjét is építi. Milyen ma egy igazi Polyák Lilla-koncert?

– Nagyon büszkén mondhatom, hogy egyre több a saját dal a repertoárban, és igyekszem is bővíteni. Előbb-utóbb előrukkolunk egy újabb szerzeménnyel, néhány munkafázis már erre utal. Könnyűzenei koncertet igyekszem a színpadra állítani, ez nem a musicalről szól. Inkább saját dalokat énekelek és azokat a feldolgozásokat, amik közel állnak, illenek hozzám. Szerencsére mára a közönség is tudja, hogy mire számíthat, és egyre jobban szeretik, élvezik a koncerteket.

– Hogyan alakul a naptárja, sűrű lesz a nyár?

– Pontosan nyár végéig látok előre, ami leginkább ilyen-olyan turnékkal telik majd. Évek óta játsszuk A szépség és a szörnyeteg című musicalt Németországban, ez idén sem lesz másképp. Szintén egy felkérés kapcsán egy hétre Tajvanra is elutazom. Soha nem jártam még Ázsiában, ezért is izgatottan várom, amennyire ennyi idő alatt lehet, igyekszem majd megismerni azt a kultúrát. Ezenkívül több fellépés is vár itthon, júliusban Wolf Katival  adunk egy koncertet  a Vajdahunyadvárban.

– A színház, a koncertek mellett mennyi időt tud gyermekeivel, Bulcsúval és Zsomborral tölteni?

– Mióta bemutattuk a Marie Antoinette musicalt és nincs próbaidőszakom, normalizálódott a helyzet és sok időt tölthetek velük. Mindenféle közös programot kitalálunk: biciklizünk, erdőben sétálunk, a fiúk imádnak focizni, ha labdát viszünk magunkkal valahová, akkor unatkozni biztosan nem fognak. Bulcsú most kezdett íjjal lőni és nagyon élvezi, de mindketten szeretnek gokartozni is – ahogy én is élvezem a száguldást. De mindebben igazán az együtt töltött idő a lényeg.