Geszti Péter - Nemecsek a hátizsákban

– Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényét Grecsó Krisztiánnal és Dés Lászlóval, zenés darabként színpadra állítják talán már ősszel. Ha jól tudom, épp a dalszövegeket írja. Annyi mű közül miért éppen ezzel foglalkozik?

– Ennek előtörténete 2005-re vezethető vissza. Akkor sugározták A nagy könyv című műsort, amelyben a nézők bevonásával azt a könyvet keresték, amely az országnak a legfontosabb. Ajánló videókat készítettünk a kötetekhez, Török Ferenc rendező és én A Pál utcai fiúkat mutattuk be. Annyira szép lett a filmünk, hogy újra megérintett ennek a csodálatos műnek a varázsa: az egész stábot átalakította Nemecsekké, Ács Ferivé vagy Bokává. Szíven ütött a szellemisége, és akkor jött az ötlet, hogy ebből kéne készíteni egy olyan zenés darabot, amelyben a Molnár Ferenc által megírt halhatatlan értékeket és emberi konfliktusokat megjelenítjük a mai gyerekeknek. Szeretném, ha ez nem pusztán tananyag lenne vagy ajánlott olvasmány, mert A Pál utcai fiúk a magyar irodalom legnemesebb és legszilárdabb alapanyagát képezi. Látszólag csak egy könnyed ifjúsági regény, de szerintem ezzel indul a huszadik századi regényírás története az Édes Anna mellett. A mai napig meg tudok hatódni a történeten, belső késztetést éreztem, hogy ezzel tovább foglalkozzak, így kerestem meg Dés László barátomat és együtt beballagtunk az ötlettel Marton László főrendezőhöz a Vígszínházba.

A mindenkori kisember

– Több mint száz évvel ezelőtt írt szöveggel dolgozik.

– Mivel szimbolikus jelentőségű magyar műről van szó, hűségesnek kell lennem az eredeti karakterekhez, amikor a dalokat írom, és ez nem könnyű feladat. Amikor a szövegkönyvet összerakó írói stáb elkezdett dolgozni, minden adaptációt átnéztünk. Alaposan fel kell készülni, hiszen sok, azóta is aktuális és érzékeny témát boncolgat a szerző. Az eredeti regény mindig velem van, most is húzza a hátizsákomat. Minél többször olvasom el, egyre világosabban látom: Molnár Ferenc nemcsak a korát megelőző magyar időket írta meg, hanem előre megírta a huszadik századot. Különleges, hiszen nincs még egy olyan ifjúsági regény, amelyben a gyermek főszereplőt megöli az író. Külön meghökkentő, hogy a főhős áldozata értelmetlenné válik, mert a Grund, azaz a haza megsemmisül, amikor a történet végén kiderül, hogy a telket beépítik. Nemecsek számára az önazonosság a legfontosabb, és ez a vesztét is okozza egyben – nem nehéz benne minden idők kisembereit felfedezni, akik kisbetűs hősként vesznek el a csatákban, háborúkban. A haza fogalmát a saját életük elé helyezik és mártírságukért nem kapnak köszönetet. Szívrepesztő. Molnár máig érvényes, kemény kérdéseket tesz fel bátorságról, önazonosságról. Ma annyi kompromisszumot hozunk meg egzisztenciális okokból a hétköznapokban, hogy torokszorító lehet szembesülni az adandó válaszokkal.

– Vannak még művek, amik ehhez hasonlóan meghatározzák világlátását, gondolkodását?

– Borbély Szilárd Nincstelenek című műve lángra kapott a kezemben. Itt is egy kisfiú történetén keresztül mesél rettenetes időkről egy író. Ezt a legnagyobb kortárs alkotások egyikének tartom. Számomra a rátalálás és szembesülés regénye.

Ady a Szigeten tombolna

– Újabb albumnyi dalt is írt: a Létvágyat tavasszal mutatta be a közönségnek. Miután meghallgattam, azt gondoltam, ezek inkább versek – a Hiszekeggyel az élen –, melyekben a hitvallását is felfedi.

– Ez nagyon hízelgő, de sosem költeményként gondolok a műveimre. Ha a szövegeim elérik azt a sűrűséget, amit egy irodalmi mű megkíván, akkor azt mondom csak, hogy jól végeztem a munkám. Szerintem ezek inkább dalok. Viszont az is tény, hogy az albumom nem csak egy könnyed rapdolgozat: a Hiszekegy és a Nekem elég jó példák az ellenkezőjére. Előbbit ráadásul már a zene előtt megírtam, melódia nélkül kezdett el formálódni. A létvágy sem csak egy poén, hanem tudatos szóalkotás. Ezeknek meg kellett születniük, mert annyi inger és konfliktus ért, hogy kikívánkoztak belőlem. Vicces, ironikus dalszerzőnek titulálnak, mert jól leplezem, hogy alapvetően romantikus, idealista vagyok, némi lírai vénával.

– Ön is észrevette? Mintha ma újra köztünk élnének a bárdok: a dalszövegírás modern kori költészet lett.

– Ennek sok oka van szerintem. A XVIII–XIX. században is, amikor a népköltészet szárnyalt, rengeteg vers született, ami az akkor ismert dalok zenéjére íródott. Mintha ennek lenne a reneszánsza. Másrészt minden költő pop- vagy rocksztár szeretne lenni. Az elmúlt évtizedekben a műfajok közeledtek egymáshoz és ez a vágy valóság lehet, már a közönség rácsodálkozása nélkül is. Ha belegondolok, szerintem a nagy, magyar költők – Ady, József, Radnóti – műveiből is az az őrületes, kitörő erő árad, mint a rockkoncertekből. Ha ők ma is élnének, a Sziget nagyszínpadán lépnének fel. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a magyar underground szövegírók – Bizottság, Sziámi, Európa Kiadó – munkái már a nyolcvanas években is meghatározóak voltak. Ennek a hagyománya a rendszerváltás után hihetetlen erővel terjed szét. Mára a popzenénél sokkal több mélységet mutató csatorna lett az underground, és erős, költői igényességgel megírt szövegekkel jelentkeznek. A popnál, ahol én evezek, kevesebb erre a törekvés.

– Azért megtalálja a lehetőséget. Ebben az évben húsz éve, hogy bemutatták A dzsungel könyve című musicalt. A darab népszerűsége töretlen, dalszövegeit már egy felnőtt generáció énekli.

– Benne van a személyiségem: sokkedvű vagyok. Ebben a műben pedig szinte minden dal más stílusban íródott. Békés Pál remek szövegkönyvének története ugyanis a szeretettől az otthontalanságig, a férfivé válástól az elmúlásig, a hűségtől az árulásig és agyatlanságig különböző alaphelyzeteket teremtett, így más-más oldalamat kellett elővennem a dalszövegíráshoz. Emberi karaktereket hordoznak az állatok, amelyek bőrébe színészek bújnak, ez szabad játékot teremtett nekem is a munka során, nagyon élveztem.

Autóban is olvas

– Az a rengeteg rímes sor és szlogen, amit az utókorra hagyott, szerteágazó irodalmi alapból táplálkozhatott.

– Az alaptöltet tényleg nagy: magyar–történelem szakra jártam az ELTE-re, sokat olvastam. Kosztolányi Dezső, József Attila, Radnóti Miklós, Pilinszky János versei meghatározó élmények, szókészletemet is biztosan befolyásolják. A diplomamunkámat pedig Karinthy Frigyes műveiből írtam: a nyelvi játékosság, a műfajok közötti nyitottság már akkor tetszett nekem és részben jellemzi is a szövegírói mozgásomat. Amit leginkább megtanultam tőle, az az, hogy alapvetően humanistának kell maradni. 

– Van, hogy olvasmányélményei adnak ihletet?

– Hatással vannak rám a kortárs írók és költők is: Dragomán György, Erdős Virág, Térey János, Kemény István. Előfordul, hogy egy-egy jó sor láttán jegyzetelésbe fogok, majd dal születik az olvasott szóból. Szerencsére van időm az irodalomra, de többet szeretnék erre áldozni, talán ezért is lehet, hogy az autóban mindig van nálam egy regény. A kislányainkat is olvasásra, mondókaköltésre ösztökélem, gyakran játszunk szavakkal. Sárika még csak hétéves, de előfordul, hogy esténként már ő olvas fel Lenke húgának.

– Mi a sorsa az autójában hordozott köteteknek?

– Dugóban nem olvasok, de ha megbeszélések között van lyukasórám, akkor elő-előkapom. Sokszor úgy beszippant egy könyv, hogy fáj, ha le kell tennem. A nagy művek – regények, versek, zenék, filmek – függőséget okoznak: ha egyszer belemásztak a gondolataimba, akkor nem engednek el. Legutóbb A firenzei varázslónőt olvastam Salman Rushdie-tól. Ez a csodálatos, szórakoztató mű szintén velem utazott.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!