<p>Ha elmentek anyuék, ehetek majd megint csokit? – szól a nagyszülőknél hagyott gyerek csillogó szemmel kísért kérdése, hiszen ott szinte mindent szabad. De mit szólnak mindehhez a szülők?</p>
Forrás: Thinkstock
Gyakori probléma a családokban a generációk közti vita a gyerek/unoka nevelése miatt. Míg a szülőknek van egy pontos elképzelése, terve arról, hogy mit enged meg a gyereknek, addig a nagyszülők sokszor minden szigor nélkül élvezik unokájuk társaságát. Időnként megengedik azt is, ami otthon elképzelhetetlen, a csokievést, szörpivást vagy éppen a késői tévézést. Ez pedig vitákat generálhat.
A felelősség a szülőé
Megkérdeztük dr. Domján Mihály családterapeuta, tanácsadó szakpszichológust, hogy mi váltja ki ezt a feszültséget, és mit lehet tenni ellene.
– A gyerek felnőtté válása és annak útja az anya és az apa felelőssége. A nagyszülőknek meg kell várniuk, míg a nevelés terén megkérdezik őket, tanácsot kérnek tőlük, csak ekkor szólhatnak bele az unoka nevelésébe. Ez ugyan nehéz lehet a számukra, de ebben a kérdésben meg kell állniuk, hogy ne osszanak kéretlen tanácsokat – mondta dr. Domján. – Ha nem kérik ki a tanácsukat, de úgy látják, hogy szükségük lenne a szülőknek némi útmutatásra a nevelésben, akkor vegyenek nekik ajándékba gyereknevelési könyveket. Ezek egyrészt valóban hasznosak lehetnek a szülőknek, másrészt ez egy finom, nem tolakodó utalás is arra, hogy kérjék ki az ő tanácsukat is, hiszen van bőven tapasztalatuk, ők is felneveltek már egy vagy több gyereket, ráadásul imádják az unokájukat, így biztosan csak a legjobbat akarják nekik.
Mi okozza?
– A legfőbb oka a vitáknak a bizalomhiány. A szülőknek meg kell tanulniuk bízniuk a saját szüleikben a nevelés terén is, hiszen ők már számtalanszor bizonyítottak. Ugyanígy a nagyszülőknek is bízniuk kell abban, hogy a saját gyerekük fel tudja nevelni az unokájukat. A gyakori vagy folyamatos ellenállás, az egymás kritizálása csak hatalmi harcokhoz fog vezetni – figyelmeztet a szakember.
Az egyik gyakori oka a vitáknak, hogy a nagyi csokival tömi a gyereket, míg a szülők nincsenek ott. De hát miért ne tömhetné? A nagyszülőknek az az egyik „dolga”, hogy kényeztessék az unokát – mondja a családterapeuta. – Ha beteg a gyerek, akkor ő sem ad neki olyan ételt, ami nem segíti a gyógyulását. Ráadásul érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a gyereknek, míg felnő, sok mintával kell találkoznia. Amíg a szüleitől megtanulja a helyes viselkedést, táplálkozást, addig a nagyszülôktôl sok egyéb mellett a kényeztetés örömét tapasztalja meg.
Néha emlékezzünk!
Egy-egy nagyszülővel lezajlott vita után érdemes egy kicsit magunkba szállni, és visszaemlékezni a saját gyerekkorunkra. Akik olyan szerencsések voltak, hogy ismerhették legalább az egyik nagyszülőjüket, azok pontosan tudják, hosszú távon nem lett semmi bajuk attól, hogy időnként kényeztették őket, hogy több édességet ettek a kelleténél vagy hogy tovább nézték a tévét a megszokottnál. Attól sem lett még senki antiszociális vagy rossz természetű, hogy a szülői engedélynél tovább tartották ölben a nagyiék csecsemőkorában. Bár ez a napi fegyelmezési gondokkal küszködő kisgyerekes szülőknek időnként bosszantó lehet, ha megtanulnak bízni egymásban a generációk, akkor mindegyiküknek sokkal könnyebb lesz az élete.
