<p>Minden Raymond Moody Élet az élet után című könyvével kezdődött 1975-ben. Azóta nagyon sokan hiszik, hogy a klinikai halál állapotába kerülő emberek egy-két perc alatt – voltaképpen már mint evilági halottak – „elmennek” valahová.</p>
Mi van odaát? A tudatuk felszáll a levegőbe, látják önmagukat és haláluk körülményeit, majd lelkük egy alagúton keresztül valamilyen csodálatos helyre kerül. Itt a jóságot sugárzó fénylény arra utasítja őket, hogy menjenek vissza a testükbe, még élniük kell – írta a sokakat foglalkoztató kérdésről Nemere István, de nemcsak ő: lassan könyvtárnyi irodalma lesz e kérdésnek, és valóban akadnak visszaverhetetlen érvek, elgondolkoztató tények. Különösen az Egyesült Államokban ez olyan elfogadott dolog, mint az ufó vagy sok egyéb természeti jelenség. Ismert és ismeretlen emberek vallanak hetente a televíziós beszélgetőműsorokban halálközeli élményükről. Ilyen élménye volt például Elizabeth Taylornak, de a századelőn Carl Jungnak is, vagy később Ernest Hemingway-nek.
Az orvosok többsége nem hisz benne
Az ellenzők tábora sem kicsi, ők szinte kizárólag kutatók, tudósok, főleg orvosok. Némelyik könyvet is írt a jelenség ellen, például Ronald Siegel vagy Richard Abanes. Műveikben kigúnyolják azokat, akik pillanatnyi állítólagos haláluk idején a „másik oldalon” járva Elvis Presleyvel találkoztak.
Nem veszik komolyan azoknak a gyerekeknek a beszámolóit sem, akik elmondásuk szerint haláluk idején a túlvilágon jártak, és ott pajtásaikkal komputeres játékokkal múlatták az időt. Egy dologról azonban nem vesz tudomást, s magyarázatot sem ad „a túlvilágra tévedő visszatérők” elbeszéléseit komolytalannak tartó elemzők sora: szerte a világban az emberek a klinikai halálból visszatérve nagyvonalakban mindig ugyanazt mesélik, függetlenül kortól, fajtól, vallástól. És nem egyszer bebizonyosodott már, hogy ezekben a percekben olyan információ birtokába jutottak, amelyet más, megmagyarázható, „természetes” módon nem szerezhettek meg. Erről hallgatnak a „szkeptikusok”.
Azonosak a beszámolók
Közülük néhány halálközeli élmény szinte kötelezően visszatérő.
A fény. Az emberek nagy többsége, akik visszatértek, beszámoltak arról, hogy látták a híres fényt az alagút végén. Ez a leggyakoribb, amit megtapasztalnak azok a személyek, akik rövidebb ideig halottnak voltak nyilvánítva az életfunkcióik hiánya miatt.
Lebegés a test felett. A testen kívüli élmény azt jelenti, hogy látták kívülről élettelen testüket, miközben megőrizték teljes tudatosságukat. Az énjüket nem a fizikai testtel azonosították, hanem azzal a tudattal, ami már a testükön kívül volt. Annak ellenére, hogy fizikai testük halottnak volt nyilvánítva mindent láttak, hallottak és megtapasztaltak abban a térben, amelyben voltak.
Az őrangyalok. Számos ember azt állította, hogy látott legalább egy szellemi erőt vagy angyalt, aki várta őket, rövid túlvilági tartózkodásuk alatt. Mi több, sokan azt mondják, hogy segítették lelküket a túlvilágon, még mielőtt visszakerültek volna a testükbe.
A rokonlelkek. Ha nagy családod volt, állj készen, hogy újra találkozol velük odaát! Sok ember, aki átélt halálközeli élményt, és visszatért az életbe, azt mondja, hogy látta az elhunyt hozzátartozókat. Egyes beszámolók alapján úgy tűnik, néhányak közülük a családhoz tartozó lelkek, akiket ha életük során nem ismertek, akkor is felismerték, míg mások rokonlelkek.
Az élet filmje. Készülj fel arra, hogy újra át fogod élni életed legjobb és legrosszabb pillanatait! Sok ember mesélt erről a halálközeli élmények során. Látják eredményeiket, vágyaikat, félelmeiket és minden emléküket, amint lepereg az életük filmje pár pillanat alatt.
Béke és szeretet. A beszámolók közül rengeteg leírja, hogy a visszatérő lelkek megtapasztaltak egy végtelen béke- és nyugalomérzést. Az ott átélt szeretet annyira erős, hogy szavakkal leírhatatlan.
Érdemes visszajönni?
Az elmondások alapján ez a tapasztalat olyan békés, és megnyugtató, hogy sok ember nem kíván visszatérni az életbe. Ám ha még dolguk van a földi életben, akkor vissza kell jönni. Ilyen esetekben a lélek egy teljesen más tudattal és életszemlélettel lesz felvértezve, ami meghatározza élete további alakulását. Ez az élmény erőteljesen hat az átélőire, s nem egyszer alaposan megváltoztatja a világnézetüket, a többi emberrel való kapcsolatukat, a halálról, a túlvilágról, a vallásról kialakult nézeteiket. Ezek az utóhatások majdnem annyira jellegzetesek, mint magának a halálközeli élménynek az összetevői.
Megváltozik az értékrend
Bár az első napokban sokan sajnálják, hogy vissza kellett térniük az életbe, rövidesen megerősödik bennük az az érzés, hogy életben maradásuknak valamilyen célja volt. Gyakori, hogy felfokozott aktivitással igyekeznek megtalálni a szinte ajándékként visszakapott élet értelmét. Sokan karitatív tevékenységekbe kezdenek. Ez összefügg azzal is, hogy az életük értékrendje átalakul. Például úgy érzik, hogy a siker, a pénz, a karrier múlandó, s a szeretetet, a mások javára is fordítható tudást tekintik maradandó értékeknek. Emberi kapcsolataikban erősödik az empátia és a tolerancia, érzelmeiket főleg a mások iránti szeretetüket, nyíltabban fejezik ki. Az életszeretetük nő és csökken öngyilkossági hajlamuk. Érdeklődésük a különféle vallások tanításai felé fordul, elmélyül a vallásos hitük, de elutasítóbbá válhatnak a dogmákkal szemben. Halálfélelmük enyhül, s növekszik a halál utáni létezésbe vetett hitük – írta a jelenségről dr. Pilling István pszichiáter a lelkititkaink.hu portálon megjelent elemzésében.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
