Kutatók és hívők között legendás a történet egy, a Golán-fennsíkon, közel a szíriai és izraeli határhoz született kisfiúról. Nálunk a Legendavadász foglalkozott többször is a témával. A gyerek hároméves volt, amikor előző életéről kezdett mesélni. Elmondta, hogy fejszével ölték meg. Megmutatta a falu véneinek, hogy hol temette el a gyilkosa, ott pedig találtak egy férfi csontvázat. Azt is megmutatta nekik, hogy hol találják a gyilkos fegyvert, és az ásás után valóban találtak egy fejszét is.
Mit tudhat egy hároméves?
Trutz Hardo német terapeuta A gyermek, aki korábban élt című, 2009-ben megjelent könyvében írta meg a fiú történetét, de más gyerekekét is, akik ellenőrzött pontossággal emlékeznek korábbi életeikre. A fiú történetének tanúja az izraeli egészségügyi rendszer megreformálója, dr. Eli Lasch, a világhírű tudós volt, aki az előző életben ugyan nem hitt, de a történetre ésszerű magyarázatot ő sem tudott adni.
A fiú a drúz etnikai csoporthoz tartozott, az ő kultúrájuk tényként fogadja el a reinkarnáció létezését, az ő történetéhez hasonlóról azonban még az etnikumban terjedő legendák sem tesznek említést. A kisfiú egyébként hosszú, piros anyajeggyel a fején született. A drúzok hisznek benne, hogy az anyajegyek kapcsolatosak a múltbeli élet haláleseteivel. Amikor a fiú elég idős volt ahhoz, hogy beszéljen, elmondta a családjának, hogy a fejét ért fejszecsapással ölték meg. Az ottani véneknél szokás, hogy ilyenkor elviszik a gyereket előző életének otthonába, ha emlékszik rá. Nos a kisfiú háromévesen már ismerte a település nevét, ahol élt, így odamentek. Amikor odaértek a faluba, a fiú emlékezett előző életéből a nevére. Egy helybeli viszont a történetet hallva elmondta, hogy a férfi, akiről a fiú állította, hogy a reinkarnációja, négy évvel korábban tűnt el. A barátok és a család nem tudta, hogy megölték, úgy gondolták, lehetséges, hogy ellenséges területre tévedt, ami arrafelé gyakran előfordul.
Csakhogy a kisfiú emlékezett gyilkosának teljes nevére is. Amikor szembesült ezzel az emberrel, az állítólagos gyilkos elsápadt, mesélte később dr. Lasch, de nem ismerte be a gyilkosságot. A fiú ezután azt mondta a véneknek, hogy elvihetnék oda, ahol a holttestet eltemették. Pontosan azon a helyen egy férfi csontvázat találtak egy sérüléssel a fején, ami megfelelt a fiú anyajegyének. A gyilkos fegyvert, a fejszét is megtalálták. Szembesülve az újabb bizonyítékokkal a gyilkos megtört, és beismerte a bűncselekményt.
Dr. Lasch, az egyetlen nem drúz, aki az egész folyamat során jelen volt.
Szerelőből kvantumfizikus
Thorwald Dethlefsen, Az út a teljesség felé szerzője rendszeresen végzett kísérleteket, amelyek során a médiumot hipnózisban korábbi életkoraiba vezette vissza. Az alany ilyenkor felidézi rég elfeledett élményeit, s az újra átélt életkornak megfelelően beszél és viselkedik. Az író-kutató reinkarnációról szóló kötete egyébként több szenzációs beszélgetést tartalmaz, amelyekben kísérleti alanyai beszámolnak előző életeikről.
Ilyen Thomas Sawyer esete is. Nem a regénybeli Tom Sawyerről van szó, hanem egy, a kanadai Rochesterben volt autószerelőről, akiből
ismert fizikus lett. Ehhez azonban a halálon át(!) vezetett az út. A férfi negyvenévesen egy háromtonnás teherautó alatt feküdt, és azt szerelte. Valami azonban történhetett az emelővel, és a hatalmas súly a szerelőre zuhant. Tíz percig feküdt ott, míg rátaláltak. Az autó összezúzta a mellkasát, erősen vérzett. A tűzoltók emelték le róla a kocsit. Sawyer eközben elvesztette az eszméletét, és tudata távolodni kezdett a testétől. Látta önmagát először közelről, ahogyan ott fekszik, véresen, miközben mentősök, tűzoltók nyüzsögnek körülötte. Látta a családját, síró feleségét és sápadt gyermekeit. Aztán a távolság nőni kezdett, végül önmaga véres testét már csak húsz, majd ötven, aztán száz méterről látta, már csak egészen aprónak – és valahol repült. – Ezek voltak a legcsodálatosabb percek, amelyeket valaha is átéltem – mondta hat évvel később az újságíróknak. Aztán már semmit sem látott, repült valami sűrű anyagban, és tudatában volt annak, hogy ő most már meghalt. Átélte mindazt, ami hálálközeli élményekről szóló könyvekben olvasható. A klinikai halálból visszahozott emberek beszámolói számos részletben egyeznek azzal, amit Sawyer elmondott újraélesztése után.
De nem is a hasonlatosság a lényeg. Ugyanis a klinikai halál állapotában valami történt az agyában, és ő ezt nagyon halványan érezte is. Mintha valamilyen emlékek ébredeztek volna a tudatában. Voltaképpen nem tudta, miről van szó. De aztán egyre erősebben érezte, hogy ezeket az emlékeket „régebbről” hozta. Valami olyan tudásról van szó, amit valaha tudott, de erre az életére teljesen elfelejtett. Kínzóan ismerős volt minden, és kínosan homályos. Később bevallotta, hogy amit a felesége és a gyermekei iránt érzett, az mind semmi volt ahhoz képest, amit ott, abban az állapotban megtapasztalt – a mindenét elárasztó szeretetet.
Előző életéből hozhatta a tudást
Thomas Sawyer végül hosszú lábadozás után felépült. És ettől kezdve hol nappal, hol éjjel „be-bekattant” az agyába egy ismeretlen szó: kvantum. Fogalma sem volt, hogy mit is jelent. De a dolog nem hagyta nyugton. Agyában egyre világosabban rajzolódtak ki egy különös tudomány határai, mélységei. Valahol már értette Max Planck kvantumelméletét,
Niels Bohr javításaival együtt. E nevek is ismerősen csengtek számára. Azt nem tudta megmagyarázni, miért vonzódik újabban a kvantumfizikához. De beíratkozott az egyetemre, a fizika szakra kvantumfizikát tanulni.
Ma az egykori autószerelő ismert fizikus, nevét jegyzik a szakmában. Lehetséges, hogy az ő élete is reinkarnáció? Sawyer úr valamelyik előző életében foglalkozott a témával. Ki tudja, talán ő maga volt Max Planck?
Lehet…
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
