– Csessze meg, de hideg a víz! – sziszegem összeszorított szájjal a fo-
gaim között.
– Akkor melegítsük fel, Reszkető!
Szájon csókol, és a víz alatt a fenekembe markol. Középső ujja lassan, de határozottan beljebb kúszik, én eközben az inge gallérját markolom. Bizsergető örömöt lelek abban, ha az aktusaink közben Igoron marad egy-két ruhadarab. Nem mintha rossz teste volna, sőt kifejezetten izgatóak az izmai. Fogalmazzunk úgy, hogy nekem ez az egyik fétisem: ami neki a rúzs, nekem a ruha. Beindít. Főképpen az ing.
Átölelem a nyakát, lábam a csípője köré fonódik. Immár mindkét keze a fenekemen, én a szájáról a fülére fordulok, és óvatosan megharapom a cimpáját. Érzékien bele is sóhajtok, minek következében az összes ellenállása megszűnik. Máris az övével matat.
– Az ing maradjon! – utasítom buján suttogva.
Szót fogad. Azt hiszem, hogy neki az ing nem számít, csak az a fontos, hogy a férfiasságát mielőbb szabadjára engedhesse, és érzem is, ahogy odalent a bőrömhöz ér.
Vágyom rá.
Kívánom.
Igor lábszáron ragad, megpördít, majd a medence széléhez úsztat. Felhasaltat a peremre, amin a könyökömmel támaszkodom, vállamat két oldalról közrefogja a vízi létra korlátja. Némiképp kiszolgáltatott, béklyózott helyzet, mégis kedvemet lelem benne. Pláne, amikor Igor a szájával kedveskedni kezd. Emelem a csípőmet, hogy minél szabadabban szerethessen.
Már nem is olyan hideg a víz…
Visszacsúszom a vízbe, szembe fordulok Igorral, és a létra kapaszkodójába csimpaszkodva a medence szélére ülök. Lábammal ezúttal az inggalléros nyakat kulcsolom. Kaján mosollyal vonom közelebb magamhoz, ő a szájával visszatér az ágyékomhoz. Arcomat az ég felé fordítva hangosan felnyögök. Jelenleg hidegen hagy, hogy bárki meghallhat.
Fölöttem mintha lángokban állna az égbolt, a nap színpompás fénykoszorúval ereszkedik a tenger mögé. Mégis inkább lehunyom a szememet, mert a testemet nyaldosó ingerhullám transzba ejt.
Igor lefejti magáról a combomat, és a csípőm mellett megtámaszkodva kiemelkedik a vízből. Kerüli a pillantásomat, a nedves testemre koncentrál, tekintete pedig újfent olyan ködös, mint az első aktusaink idején. Ez egyrészről jó, hiszen kevésbé zavarba ejtő, másrészről aggaszt, mert talán megváltozott benne valami tegnap este óta.
Nincs túl sok időm a tűnődésre, mert Igor összesegíti az altestünket, majd néhány gyengéd mozdulat után máris hevesedni kezd. Ha nem tartom magamat, kibillent az egyensúlyomból, és a hátamon csúszok végig a teraszon.
A testére tapadt fehér inge alatt kirajzolódó, megfeszülő mell- és vállizmaira koncentrálok, majd mindkét kezemmel Igor felkarjába kapaszkodom. Kőkemény, akárcsak odalent. Belé mélyesztem a körmömet, ő pedig ettől még gyorsabb tempóra kapcsol.
Úgy érzem, semmi sem választhat szét bennünket. Ez a gondolat és a bőröm alatti bizsergés minden egyes öklelésénél öntudatlan nyögést fakaszt belőlem. Az érzés az arcomig kúszik, onnan a fejem búbja felé húzódik, és mikor a csúcsra ér, szétrobban, aztán visszaömlik a testemre, végül egészen a talpamig hull.
(Folytatjuk)
