A barátnőimmel bérelt lakosztály közös része üres, a lányok tegnap esti karaoke-bulijához képest nagyon korán van még. Hagyom, hogy a sietségben meggyengült csomó kioldódjon, a törülköző pedig a földre hulljon. Lábujjhegyen fordulok a konyhába, egy palack vízért nyúlok a hűtőbe. Néhány lopott pillanatig kiélvezem a fridzsiderből áramló jeges levegőt, aztán amikor becsukom az ajtót, a szemem sarkából megpillantok egy alakot. Ahogy felépördülök, ösztönösen leeresztem a palackot, hogy legalább azzal eltakarhassam magamat odalent.
– Te jó ég! – horkanok fel magyarul, amikor felismerem az előttem álló férfit. Aztán angolul kérdezem tőle: – Mit keresel itt?
Éva az érkezésünk napján felcsípte a szálloda animátorát, aki valamiért kényszert érzett arra, hogy bemutassa nekünk az egyik haverját, Kristót. A fickó nekem kezdte csapni a szelet, de Igor miatt faképnél hagytam. Ezért sem értem, mi a frászt keres itt kora reggel, ráadásul alulöltözve.
– Vízért jöttem – válaszol angolul, majd a hűtőt nyitja. – Szomjasak vagyunk.
Mielőtt rákérdezhetnék, melyik barátnőmnél töltötte az éjszakát, kiszúrom Éva szobájának résnyire nyitva hagyott ajtaját. Odabentről kuncogás hallatszik, a többesszám tehát nem csupán két embert foglal magában.
– Nem csatlakozol? – néz végig kaján mosollyal rajtam. – Látom, kicsomagolni már nem kell.
Ahogy a szememet forgatva hátat fordítok Kristónak, a palackot a fenekem elé helyezem, egy villantásnyi örömöt sem akarok neki szerezni. A szobámba térve magamra zárom az ajtót, kicsatolom a melltartót, és helyette felkapom a hálóingemként használt kinyúlt pólót. Az ágyamra ülök, iszom, majd a telefonomat nyomkodva eldőlök.
A szomszédos szobában örömittas, kacagásba torkolló sikkantás hallatszik. Éva hangja. A fülhallgatómért nyúlok, zenét kapcsolok, és lehunyt szemmel relaxálni próbálok, ám zavaróan feszít a mellkasom, nem hagy lazítani. Először felteszem magamnak az arcpirító kérdést: vajon ha Igor nem csal el az este, ma Kristo mellett ébredtem volna? Kínosan beismernem, de azt hiszem, ettől legfeljebb két szem nyugtató választhatott el. Aztán Igorra gondolok. Pokolian zavar a gondolat, hogy mással is ágyba bújhat. Az pedig, hogy milyen izgatóan mocskos dolgokat művelhet a nőkkel, különösen felkavar. Ébredezik bennem a zöld szemű szörny. Tudom, önzőség, hiszen én nem lehetek számára alternatíva, mégis arra vágyom, hogy rajtam kívül soha ne öleljen más nőt.
A zene elhalkul, a telefonom csipogással emlékeztetőt jelez. Tegnap napközben egyedül vettem nyakamba a várost. A tartalmas kiránduláson felbuzdulva az esti bulit megelőzően megterveztem, ma merre megyek. Egyedül, hiszen a barátnőim mind elfoglalják magukat.
Habár tudom, hogy veszélyes, a körülményeket mérlegelve most mégsem tűnik annyira rossz ötletnek igent mondanom Igor szökési ajánlatára. Legalább jól érezném magam, mielőtt visszatérek az otthon börtönébe. És őszintén szólva nagyon szeretnék utánajárni annak, hogy mit is jelent az Igor tekintetében tegnap éjjel megcsillant gyengédség.
Igen, mindig az kell, amit tiltott.
Szeressen fülig belém!
(Folytatjuk)
