Janza Kata: A gyermekeimmel barátok is vagyunk - interjú

Siker a színházban, boldogság a magánéletben

Szeret újévi fogadalmakat tenni?

Soha nem teszek, mert a fogadalmakat nem az újévhez kötöm. Ha valamit megfogadok, kitűzök egy célt magam elé, akkor mindent megteszek annak érdekében, hogy elérjem – újévtől függetlenül.

Mit vár az új esztendőtől?

Tavaly két csodálatos bemutatóban is szerepelhettem: tavasszal a Nők az idegösszeomlás szélén előadásban Lucia szerepét ölthettem magamra, októberben pedig a Lady Budapest címszerepét játszhattam el a Budapesti Operettszínházban. A magánéletem is csodálatosan alakult, ezért csak remélni tudom, hogy az idei év is tartogat számomra ennyi szépet és jót.

Nyilatkozta, hogy rég nem volt annyira szerelmes egy női főszerepbe, mint amit a Lady Budapestben alakít. Miért ennyire különleges Lady Ashton és a karakter megformálása?

Lady Ashton már nagyon régi szerepálmom volt. Mindig vágytam arra, hogy egy Miklós Tibor-musicalben szerepelhessek, de csak reménykedtem benne, hogy ez az álom valamikor valóra válhat. Amikor megkaptam ezt a szerepet, nagyon nagy szívvel láttam neki a megformálásának, hiszen sok a hasonlóság a karakter és köztem.

Amikor hosszú évekig alakít egy-egy szerepet, akkor is éppen olyan izgalmas tud lenni a játék, mint a kezdetekkor? Hogyan változik ennyi idő után a viszonya a karakterrel?

Mindig izgalommal jár a hosszú ideje alakított szerepek eljátszása is. Még mindig, minden előadáson felfedezek a szerepben valami kis apróságot, amit újra tudok értelmezni. Például az Elisabeth karaktere számomra mindig új értelmet kapott, ahogy én is idősödtem és változtam. Az elején a korona, a szép ruhák, az udvarlás izgatott, majd idővel – már érett nőként – az anya, a küzdő nő alakítását élveztem végtelenül, aki harcol, nem adja fel, megy előre. Más lett a fontos, máshová helyeződött a hangsúly az évek alatt.

Samu a színésznő legnagyobb kritikusa

Janka lányával együtt játszott a tavasszal bemutatott musicalben. Milyen érzés látni őt a színpadon?

Nagyon nagy büszkeséggel tölt el, amikor látom, hogy Janka milyen tehetséges, szép lány lett. Igazán örültem annak, hogy A nők az idegösszeomlás szélén című darabban együtt állhattunk a színpadon.

Janza Katát mivel lehet az „idegösszeomlás szélére" sodorni?

Köztudott, hogy a viszonyom a mai kor vívmányaival nem a legjobb, talán ezek használata képes kicsit kihozni a sodromból. (Nevet.) Én vagyok az, aki még kézzel ír levelet... Sőt, a dalszövegeket sem egy kinyomtatott papírról tanulom, hanem úgy írom le, ahogy számomra könnyen megjegyezhető.

Ki a legnagyobb kritikusa? Kitől fogad el észrevételeket, tanácsokat?

A családomtól és a barátaimtól fogadom el leginkább a kritikákat – és meg is fogadom azokat! A legnagyobb kritikusom a kisfiam, Samu.

Samu kilencévesen mennyire érdeklődik a színház iránt?

Nagy öröm neki, amikor beviszem magammal egy-egy előadásra, az egész színházi világ iránt nagyon nagy érdeklődést mutat. A kollégák is kérik, hogy néha vigyem be, mert nagyon szeretik, hiszen Samu egy kis szeretetgombóc.

Kikapcsolódni a Bakonyba jár a család

Előfordult olyan időszak az életében, amikor azt érezte, hogy lehetetlen összeegyeztetni az anyaságot a hivatásával?

Nagyon sok segítséget kapok a szüleimtől és a családtól, ezért soha nem éreztem azt, hogy összeegyeztethetetlen a hivatásom és az anyaság. Minden szabadidőmet a gyerekeimmel töltöm.

Mennyire következetes anyuka, tud szigorú szülő lenni?

Megpróbálok a gyereknevelésben következetes lenni, de van, amikor ez nem sikerül. Úgy érzem, hogy inkább baráti a kapcsolatom a gyerekeimmel, sőt, volt már olyan érzésem is, mintha én lennék a gyerek és Janka lenne az anyukám.

Mire a legbüszkébb velük kapcsolatban?

Mindkét gyermekem okos és tehetséges, nagyon büszke vagyok rájuk.

Nehéz lehet „énidőt" csennie a színház és az otthoni teendők mellett. Mégis, ha akad ilyen, mivel kapcsolódik ki?

Nagyon szívesen járunk a családdal a Bakonyba, ott mindig teljesen ki tudok kapcsolódni és feltöltődni egy időre.