Hamvas kék, élénk piros, vagy éppen rikító lila gömbök az ágakon – számos növény bogyója igazi dísze a kertnek. Tessék választani!
Bőséges, mézillatú termés
Hazánkban még kevésbé ismert, de a kertészetek kínálatában már több mézbogyófajtával találkozhatunk. Érdemes helyet szorítani neki a kertben, mert nem igényel különleges ápolási feladatokat, nem foglal nagy helyet, bírja a hideg teleket és bőven terem.
Igaz, a hideg tél fogalma a mézbogyóval foglalkozó leírásokban eléggé tágan értelmezett kategória: van, ahol mínusz ötven, akad, ahol mínusz tizenöt fokban határozzák meg a túlélési határt. Aligha járunk messze az igazságtól, ha az üzembiztosan elfogadható értéket mínusz húsz és huszonöt fok közé tesszük.
A kék színű bogyók május végén, június elején érnek be, fogyaszthatók frissen, felhasználhatók befőttként, esetleg lekvárként, és lehet aszalni is őket. Megállja helyét a torták, sütemények világában éppúgy, mint a jégkrémek, fagylaltok vagy parfék között. Hasznos csemege magas C- és B-vitamin, illetve antioxidáns-tartalma miatt.
Nem nő nagyra, 1,5-2 méter közötti magasságnál aligha ér el nagyobbat, bár eredeti élőhelyén 3-4 méterre is megnő. A kertészetekben Lonicera kamtschatica néven találkozhatunk vele, magyarul kamcsatkai vagy szibériai mézbogyóként, de előfordul, hogy nem önálló fajként tartják számon, ilyenkor Lonicera caerulea var. kamtschatica név található a kertészeti katalógusban. Neve részben eredeti élőhelyére – Oroszország távol-keleti félszigete –, illetve mézillatú termésére utal. S ha már a neveknél tartunk: a lonicera nemzetség elnevezése az 1528-ban született Adam Lonitzer német botanikusnak állít emléket.
A talajjal szemben nem támaszt extra követelményeket, és betegségei, kártevői sem ismeretesek. A legjobb hely számára egy szűrt fényű, félárnyékos kertszakasz, csupán arra kell ügyelni, hogy földje inkább nedves, mint csontszáraz legyen. Önbeporzó növény, de a szakirodalom szerint biztos, ami biztos alapon két-három tövet érdemes ültetni.
A kert lila dísze
A kínai lilabogyóval kettőt üthetünk egy csapásra. Mármint évszakot, a kínai lilabogyó ugyanis nemcsak az őszi, hanem a téli kertet is képes vidámmá varázsolni. Szeptember táján kezdenek beérni lila bogyótermései, a 3-5 milliméter nagyságú bogyók pedig valóságos gömbbé állnak össze. Már kora ősszel is felhívja magára a figyelmet, de igazi látványosságot késő ősszel és decemberben nyújt, akkor, amikor a kert amúgy sem bővelkedik túl sok színben.
A kínai lilabogyó nem meglepő módon Kínában őshonos, kedveli a világos, napos fekvést. Ilyen helyen több virágra, így több termésre is számíthatunk, mint árnyékosabb fekvésben. A talajjal szemben nincsenek különleges elvárásai, de meghálálja a tápanyagokban gazdag, jó vízáteresztő termőföldet. Nem kedveli a vizenyős, folyton nedves talajt, erre öntözéskor érdemes figyelni. A fiatal cserje kissé fagyérzékeny, ezért némi lombtakarással késő ősszel érdemes a kedvében járni. Nyár közepén hozza apró virágait, amikből szeptemberre fejlődnek ki a lila színű bogyótermések, ősszel levelei is lilás-bronzosra színeződnek.
Szoliterként mutatja meg magát igazi szépségét. A másfél, két méteres magasságra növő lombhullató cserje meglehetősen laza ágrendszerrel bír, ezért sövény létesítésére más cimborát kell keresnünk. Szoliternek vagy növényágyásba ültetve viszont remek választás: nincsenek kártevői, a betegségekkel szemben ellenálló, gondozása pedig nem jelent mindennapos elfoglaltságot. Európába az 1800-as évek utolsó harmadában érkezett, egy francia botanikus-misszionárius, Emilie-Marie Bodinieri jóvoltából. A nevét is őrző lilabogyó cserjét ő gyűjtötte be Kínában és mutatta be az öreg kontinensen.
Piros csodabogyó
A gojibogyót Kínában már régen használják gyógyászati és egészségmegőrző célokra, kiemelkedő antioxidáns-tartalma miatt keresett táplálék-kiegészítő. Ez az intenzív növekedésű, önbeporzó bokor a hazai kertekben is könnyen elél, igénytelen növény. Sűrű ágrendszere miatt sövénynövényként is nevelhető – akár kétméteresre is megnő –, de szoliterként is dekoratív. Apró, lila virágai májustól nyílnak, bogyói augusztus és október között érnek be.
A talajra igénytelen, jól bírja az erős napot is, öntözést pedig alig igényel. Nincsenek kártevői, ezért növényvédelemre sincs szükség, mindössze egy-egy ritkító metszéssel kell számolnunk.
Nagyobb kaspóban, konténerben is nevelhető, de mivel mélyre nyúló gyökerei miatt csak addig növekszik, amíg a gyökerek el nem érik a dézsa alját, a kertieknél kisebb méretű növénnyel kell számolnunk.
* * *
Lakás és kert magazin a keddi Borsban - keresse az újságárusnál!
Olvasson kényelmesen: fizessen elő a Borsra!
