Az ő példája bizonyítja, hogy elvált asszonyként, három gyermek édesanyjaként sem szabad lemondani a szerelemről. Ösztönösen irányítja az életét, nem fél a változásoktól, követi a sors hívó szavát.
Hirtelen nem is tudom, mit tüntessek fel foglalkozásaként. Énektanár, énekes, ruhatervezô, fotós?
Tanár biztos nem, mert bár húsz éven keresztül tanítottam gyerekeket énekelni, nincs tanári végzettségem, amit utólag sajnálok is. A tanítás jelenleg nem része az életemnek, most a fotózásé a főszerep. Az első gépemet tizenhárom évesen kaptam anyukáméktól, ám intenzíven első gyermekem, Anka születése után kezdtem foglalkozni a fotózással. Édesapám vett egy tükörreflexes gépet, aztán Anka négy és fél hónapos korában elvesztettük őt, én megörököltem a gépet. Később ezt váltottam digitális gépekre. Volt egy kismamaruha-forgalmazó cégem, ami nagyon jól ment. A kollekciók fotózásához nem akartam fotóst hívni, gondoltam, majd házilag megoldom. Nem terveztem ebből élni, de az Univerzum folyamatosan küldte a hölgyeket, hogy készítsek róluk sorozatot, az egyik felkérés generálta a másikat. Hamar népszerű lettem és nevet kellett adni a dolognak. Így alakult meg a Nővarázsoló Műhely, ahol fodrász, sminkes segít, hogy a nők gyönyörûbbek legyenek.
És foglalkozást váltott…
Soha nem ragaszkodtam foggal-körömmel a dolgokhoz, csak hagytam, hogy megtörténjenek. Valahogy mindig úgy alakult, hogy volt egy fő profil az életemben, de mellette minimum egy, de inkább több dologgal is foglalkoztam. Többször előfordult, hogy megfordult velem a világ, bejött valami új az életembe, és ami előtte főállás volt, az elmaradt. Spirituális beállítottságú vagyok, úgy gondolom, az Univerzum pontosan tudja, mit kell tennünk. A spiritualizmusnak köszönhetően tudom, mi miért történik. A rossz dolog tanítás, a jó dolog áldás.
Könnyen alkalmazkodott az új életéhez?
Igen, és ezt a szüleimnek köszönhetem. Ha magunkat nézem (húgom és jómagam), úgy vélem, nagyon jól csináltak valamit. Mindketten azzal foglalkozunk, amit szeretünk. A fotózásnak is ők vetették el a magját, ugyan később bimbózott ki, de volt már alapja, és nem féltem belevágni az újba. Most már szülőként is érzem, milyen hatalmas a felelősség.
Ezek szerint nem szól bele a gyermekei hivatásválasztásába?
Nekem elsősorban a támogatás a feladatom. Egyelőre csak a nagylányom tart ott, hogy ez választásra is késztetett minket. Anka másfél éve foglalkozik sminkeléssel, elképesztően tehetséges. A nyáron pedig eljutottunk oda, hogy döntenünk kellett. Konzultáltunk az egész családdal, végül Anka esti iskolába ment, hogy napközben tanfolyamokra járhasson, és rutint szerezhessen velem a fotózásokon az ott tanultakból. Emellett nagyon jól énekel és fotóz is. Én pedig maximálisan támogatom.
Három gyerek mellett lehet karriert építeni és közben nőnek, anyának maradni?
Őrületes logisztika az egész, és a végén mindig én maradok alul. Nem járok kozmetikushoz, a kolléganőm a fodrászom, és általában hamarabb megyünk a fotózásra, hogy betudja festeni a hajam. Nincs időm a férjemmel színházba járni, meditálni és még sorolhatnám, de majd ezeknek is eljön az ideje… Most arra koncentrálok, hogy támogassam Ankát a munkájában, a fiam most felvételik a jazz-konzervatóriumba, a pici lányomat légtáncra és szaxofonórákra hordom. Semmi sem okoz nagyobb örömet, mint őket boldognak látni.
Szerencsére ön is boldog és bátor. Három gyerekkel talált rá az igazira, a harmadik férjére.
Nekem sem két, sem három gyerekkel nem volt nehéz párt találnom. Amikor Ivánnal felvállaltuk a kapcsolatunkat a sajtóban, megnéztem a rólunk szóló kommenteket a neten. Volt, aki azt írta, ez nem férjhez megy, hanem férjhez jár. Ezen jót nevettem. Egy rosszindulatú komment alá valaki azt válaszolta, nemhogy elismernék, hogy ennyi pasi akar engem és milyen ügyes vagyok. Én magam azt gondoltam, hogy az, aki megkap minket családként, az boldog lesz velünk. Fantasztikus gyerekeim vannak, és erre Iván is hamar rádöbbent.
A srácok könnyen elfogadták Ivánt?
Igen. Szinte azonnal mély vízbe dobtam őt. A gyerekeknek egyszerre volt szülői értekezletük, anyukám is be volt fogva, és nem maradt senki, aki rájuk vigyázott volna. Ivánt kértem meg. Felejthetetlen estét töltöttek együtt. Főzőcskéztek, a gyerekek színdarabot játszottak neki és dalt költöttek, melyben kérték, maradjon nálunk éjszakára. Ő mindig is nagy családra vágyott, hát velünk megkapta. Neki egy tini lánya van, a közös gyerek azonban kimarad az életünkből, de nincs hiányérzetem. Amíg csak Anka és Viktor született meg, még éreztem, hogy valahol vár rám egy lélek. Zolna világra jöttével ez az érzés elmúlt. Teljes lettem.
Hogyan tudná összefoglalni az életfilozófiáját?
Merj önmagad lenni! Nem szabad eltemetnünk magunkban a nőiességet! Aki nem éli meg a nőiességét, az előbb-utóbb beteggé válik. Én merek önmagam lenni, és vállalom a döntéseimet, álmaimat.
