A középkorban a járványok, háborúk idején lassú halálra vágytak az emberek, ma gyorsat és fájdalommenteset remélnek. Ám nem feltétlenül az élet és a haldoklás hosszán múlik a méltó befejezés. Akkor min? A kérdést a Létezik-e jó halál? címmel könyvet is jegyző dr. Hegedűs Katalin, valamint dr. Kovács József orvos filozófus és Pilling János pszichiáter járták körbe.
Kettős mérce
Sokáig bevett gyakorlat volt, hogy a beteg hamis, míg háziorvosa a valóságnak megfelelő tájékoztatást kapott páciense egészségi állapotáról. Az Egészségügyi törvény betegjogi fejezete ezt ma már tiltja, s az emberek 80–85 százaléka szeretné is tudni, halálos beteg-e. Azért, mert valaki elől elhallgatják az egészségi állapotát, attól még sejtheti azt a környezete reakciói, illetve a tükörben látható változások alapján. Jó példa erre az a beteg gyerek, akinek meg voltak számlálva a napjai, ám erről nem szóltak neki, így küzdelmében egyedül maradt. Halála után a szekrényében találtak egy kis dobozt, benne pénzzel, rajta felirattal: Ezt a temetésemre gyűjtöttem.
Mennyi még?
Az igazság lehet brutális, annak közlése viszont nem! Ma már oktatják az orvostanhallgatókat a megfelelő kommunikációra, így például, legyenek őszinték, de ne mondjanak többet annál, mint amit tudnak, s véletlenül se bocsátkozzanak olyan jóslatokba, minthogy a másiknak csak egy hónapja van hátra. A szakemberek szerint a hozzátartozóknak is érdemes beszélni, beszélgetni a halálról a súlyos beteggel, ha az igényli.
Csak ôszintén
Elsőre jónak tűnhet megkímélni a másikat az igazságtól, ám a többség később megbánja a színlelést. A gyászt ugyanis gyakran kíséri bűntudat, melynek elejét vehették volna, ha természetes módon közeledve a haldoklóhoz, erről is beszélnek vele, így az még életében nyugalmat, feloldozást adhatott volna. Sok beteg hálás azért, ha megoszthatja a halállal kapcsolatos érzéseit. Jó, ha lehetőséget kap az életvégi tervezésre is, mellyel előzetesen dönthet arról, élete végén milyen kezeléseket szeretne elfogadni vagy elvetni.
Változhat a terv
A szakértők szerint, aki teljes életet élt, jól halhat meg, szemben az örök halogatóval – utóbbi gyakran későn döbben rá: a tervezettnél hamarabb járt le az ideje. Szintén sokat segít, ha valaki nem egyedül, hanem szerettei mellől távozhat az életből, tudva azt, van kire szálljon a szellemi és anyagi öröksége. A halállal való szembesülés nem egy pillanat, hanem egy folyamat része. Aki kész annak elfogadására, az képes lehet a békés halálra is.
Nincs bennem félelem
R. Kárpáti Péter színművész régóta kutatja a halálközeli élményeket. – Nem félek a haláltól, és nem azért, mert megkerülhetetlen, hanem, mert a mások által elmondott megtapasztalások szerint a halál megélése, az átkelés minden értelemben pozitív élmény. Egyetlen visszatért sem mondta még azt, hogy jaj, de rossz volt.
