Az előzmények ismertek. Egy szerencsétlen megyéspüspöki nyilatkozatra sok nő reagált élesen: igenis, nem bűnbe fogant dolog a lombikbébi program. És akkor megszólalt Pataki Zita… Azóta is ezer és ezer fórumon visszhangzanak a népszerű időjós szavai. És mennyi, de mennyi az elvarratlan szál, a még megválaszolatlan kérdés
Az interjú előtti este rengeteget gondoltam Zitára, fogalmam nem volt arról, hogy mi vár rám másnap a beszélgetés témája miatt. Végig sírjuk majd? Vagy szótlanul ülünk egymással szemben? Egyáltalán megkérdezhetem tőle azokat a dolgokat, amik felmerültek bennem? Hol van a határ? Vajon el fogom rontani az egész napját, mert feltépem a sebeit?
Aztán amint üdvözöltük egymást, meghökkenve vettem észre Zitán: csillogott, mosolygott a szeme. Boldognak láttam. És kiderült számomra, hogy ő tényleg egy boldog ember, annak ellenére, hogy az élet próbálta megtépázni a lelkét. De ő minden alkalommal megrázta magát, felállt, és őszinte mosollyal az arcán hálát adott azokért a dolgokért, amiket kapott az életben.
Túl van a legnehezebb döntésen, és beszélgetésein a férjével, Attilával, szerelmük pedig tényleg mindent kibír. A nyolc lombikprogram sikertelenségét is.
Zitáék hat éve boldogok, és azt mondják, a megpróbáltatások után szerelmesebbek mint valaha.
Még nem ismerte a férjét Zita, amikor kiderült, súlyos endometriózisban, ebben a nőgyógyászati kórképben szenved, ami miatt műtötték is, és ami szerinte a meddőségét okozta. Akkor még csak azt mondták neki az orvosok, hogy küzdés lesz számára a gyermekvállalás. De vajon mikor, és hogyan mondja el egy nő a választott férfinak, hogy milyen egészségi problémája van? Zita nem sokáig várt.
– Az első információk között volt, amiket elmondtam magamról Attilának, mert korrekt szerettem volna lenni. Közöltem vele, hogy addig még a kezét sem szeretném megfogni, amíg nem ismerjük meg egymást egy kicsit. Megismerve szerettem volna a szerelmet. Sikerült.
