Az istentagadók is imádkoznak néha – állítja egy angol keresztény jótékonysági szervezet, a Tearfund a legutóbbi felmérésére alapozva. Eszerint négyből egy ateista, bár kitartóan tagadja bármilyen isten létezését, krízishelyzet esetén hozzá szól, mivel ettől kevésbé érzi magányosnak magát a bajban.
– Azokra biztos nem igaz ez a megállapítás, akik egész életükben ateisták voltak. Olyan istentagadónál tudom elképzelni, aki korábban hívő volt, és megmaradt nála az imádkozás, mint szokás – reagált a Borsnak az angol felmérés eredményére Waldmann Tamás, a Magyar Ateista Társaság aktivistája. – Egyébként a keresztények negyede meg Istenben nem hisz, ugyanis vannak, akik nem egyházi, hanem kulturális vagy politikai értelemben vallják magukat kereszténynek.
Megkerestük Rosta Gergely vallásszociológust is, hogy megkérdezzük: mitől függ, hogy valaki hisz-e?
– A nevelés és a környezet, ahonnan az ember érkezik, határozza meg a legerősebben, hogy az illető vallásos lesz-e vagy sem. Magyarországon a többség a maga módján vallásos, azaz hisz Istenben, esetleg egy hatalmasabb erőben, viszont nem jár rendszeresen templomba – magyarázta a vallásszociológus. Arra is rámutatott, hogy hazánkban jelentős azok száma is, akik semmiben sem hisznek, de ez még nem ateizmus, csupán érdektelenségből vagy a vallásos nevelés elmaradásából adódik. – Az ateisták tudatos tagadók, ők a magyar társadalom 5-10 százalékát teszik ki. Körülbelül ugyanannyian vannak, mint azok, akik a szigorú egyházi értelemben hívő vallásgyakorlók – mutatott rá.
Fohász a konyhában
A Tearfund kutatásából az is kiderült, hogy akik imádkoznak, legtöbbször családtagjaikért, barátaikért és gyógyulásért teszik, illetve sokan mondanak hálát Istennek valamiért. Talán meglepő, hogy rengetegen fohászkodnak főzés vagy edzés közben, s ötből egy ember házimunka vagy lefekvés előtt mond imát. Ugyanakkor – és talán ez sokakat elgondolkodtat vagy elszomorít – a felmérés eredménye szerint mindössze a válaszadók fele hisz benne, hogy imái valóban meghallgattatnak.
