Az ember legkifejezőbb testrésze az arca, amelyről nemcsak az érzelmek olvashatók le, hanem az egészségi állapotra utaló jelek is.
Forrás: iStock
Arcunk orvosi szempontból is sok mindent elárul rólunk, a vonásainkból, ráncainkból, bőrünk elszíneződéséből az arcdiagnosztika segítségével következtetni lehet bizonyos betegségekre, illetve ásványianyag-hiányos állapotokra. Ez azonban nem azonos az arcelemzéssel, amellyel elsősorban a személyiséget tudjuk elemezni, míg az arcdiagnosztika főként az egészségi állapotot, a betegséghajlamokat, és a már kialakult betegségeket vizsgálja.
Fontos jelzések
Találó megfogalmazás szerint: a nyomok, amelyeket az élet ír arcunkra, fontos jelzések az arcdiagnosztika rendszerében. A módszer azért fontos kiegészítője a gyógyításnak, illetve jó eszköze a megelőzésnek, mert gyakran a panaszok csak később jelentkeznek, viszont a tünetek már jóval korábban leolvashatók.
Múltbéli gyökerek
A hajdani orvoslás – érthetően – nem ismerte a ma már megszokott műszeres és laboratóriumi vizsgálatokat, ezért a gyógyítók, a falusi „javasasszonyok” a jól látható jelekre figyeltek, amelyek segíthették őket a baj felismerésében. Az évszázadok során a betegek arcán megfigyelt elváltozások alapján „diagnosztikai térképet” állítottak össze, amelyet aztán a gyógyítók és az orvosok generációról generációra továbbadtak, és a tapasztalatok alapján tökéletesítettek, pontosítottak. Az évezredes múltra visszatekintő hagyományos kínai orvoslás és a tradicionális nyugati gyógyítás arcdiagnosztikai módszerei között is nagyon sok hasonlóság és átfedés van, noha ezek az irányzatok sokáig nem tudtak egymás létezéséről. Akinek a „problémákat látó” szeme van, már kevés gyakorlással képes értelmezni az általános jelzéseket. Az arcszín mindig a vérkeringés és a szív állapotáról árulkodik. A pirospozsgás arc idősebb pácienseknél a szívproblémák, és egy leendő szívroham kialakulását is jelezheti. A megfigyelések szerint egy arczóna duzzanata pangást és lerakódást jelez a hozzá tartozó szervben. A beesett, rossz keringésű zóna a szerv gyengeségét, elégtelen működését jelzi. A vörös, meleg zónák gyulladás, a nyirkos, hideg, sápadt területek degeneráció jelei.
Halánték: gyakran jól kirajzolódnak rajta az erek is. A sápadt arcon ezek kezdődő érelmeszesedésre figyelmeztetnek, míg a vörös arcú embernél magas vérnyomásra vagy az érintett érszakaszok gyulladására hívják fel a figyelmet.
Szem és környéke: a hajdani orvosok számára valóságos képeskönyv volt. A szemfehérjének sárga elszíneződését már a régiek is helyesen értelmezték: ez a máj-, epebetegség jele. A szemfehérjén megjelenő apró erecskék, főként, ha tartóssá váltak vagy gyakran megjelentek, akut gyulladást vagy idült hólyagirritációt jeleztek. Ha a szemöldökök mindkét oldalon félig kikoptak, és az alsó szemhéjon két finom vízszintes ránc jelenik meg, akkor az illető hajlamos az allergiára.
Homlok: a hagyományos kínai orvoslás szerint a vese/hólyag funkciókörhöz rendelt terület. Innen, pontosabban a belső szemzugból indul és a homlokon vonul végig a hólyagmeridián is. Hasonlóképp vélekedik a régi nyugati gyógyászat is. Ha a homlok bőre megvastagszik és barázdált, az a vese gyengeségét és a vízháztartás zavarát jelzi. A rácsosan, vízszintesen és függőlegesen is futó ráncok a kemény, vastag, kissé piros homlokon olyan emberről árulkodnak, aki gyakran túl sokat eszik, ráadásul nem egészséges ételeket fogyaszt, ezzel elárasztja szervezetét savas anyagcsere-végtermékekkel, salakanyagokkal. A szemöldökök között húzódó mély ránc nemcsak a sokat gondolkodó, koncentráló emberek sajátja, hanem a tapasztalatok szerint a máj és az epe túlterhelésének jele.
Szemhéjak: a felső az epehólyaghoz, az alsó a veséhez köthető. A duzzadt felső szemhéjról epepangásra következtethetünk, például epekövesség kapcsán. Néhány megfigyelő ugyanezzel a jelzéssel találkozott vesepangás és szívelégtelenség kapcsán is. A szemhéjak gyulladása manapság többnyire allergia miatt alakul ki, igaz, ilyenkor jellemző tünet a viszketés is. Mindkét szemhéj – a halántékhoz hasonlóan – elvékonyodhat, beesetté válhat, ilyenkor az illető kimerült, kiégett. Az alsó szemhéj duzzanata, amihez társulhat a szem alatti „táskásodás”, a veseműködés elégtelenségét jelzi. A szemhéjon megjelenő szemölcsök vagy jégárpa alapján arra következtethetünk, hogy az illető epehólyagjában kő alakult ki – ezt a tapasztalatot gyakran a klinikai vizsgálatok is igazolják.
Orr: a gerincoszlop megfelelője, és gyomrunk állapotáról is árulkodik. A sápadt, fehér orr gyomorbajra figyelmeztet, amit kiemel, ha az orrhegy feltűnően hegyessé válik. A piros orrhegy alapján gyomornyálkahártya-gyulladásra kell gyanakodni.
Ajkak: a vastagbélzóna területének felelnek meg az arcon, és ha a leggondosabb ápolás mellett is repedezik, vérzik, fáj az ajak, ez a vastagbél zónájának problémájára utal. A felső ajak szélei a gyomor állapotát jelzik. A vastag alsó ajak azt mutatja, hogy a vastagbél renyheségre és tágulatra hajlamos. A keskeny ajkak utalhatnak savhiányra és a hasnyálmirigy csökkent enzimtermelésére, melynek során emésztési problémák, teltségérzet és erőteljes bélgázképződés léphet fel. Előre jelezheti a cukorbetegségre való hajlamot is.
