<p>Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta mesélt a Borsnak a házasságról - szakmája szemüvegén keresztül.</p>
Noha a házasság intézménye egyre inkább háttérbe húzódik, mégis számos olyan történetet hallhatunk, amikor egy frigy nemhogy hosszú távú, de örök és igaz. Ehhez persze komoly érzelmeken alapuló elköteleződés szükséges.
Pszichológiai értelemben a házasság érték, de nem maga a papír a fontos, hanem ami utána történik. Folyamatban kell gondolkodni. Ahhoz, hogy életre szóljon a kapcsolat, azért tenni kell. Ahogy telik az idő, úgy a viszony is változik, talán a szerelem is elmúlik, de a kapcsolat egyre erősebb lesz. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy szó szerint egymás részévé válnak. Ismerik egymás rezzenéseit, gondjait, bajait. Egymáshoz idomulnak, átvesznek olyan tulajdonságot, ami által még erősebb lesz a kapcsolat, kiegészítik egymást. Sokan bele sem gondolnak, de a társunk elvesztése egy olyan trauma, ami szinte felfoghatatlan, és fájdalmasabb, mint bármi az életünkben. Egy páciensem korábban úgy fogalmazott, hogy nemcsak a szíve hasadt meg, hanem sokáig úgy élte meg, hogy tátong benne valami üresség, mintha a „fél karomat vesztettem volna el”.
Ez a fájdalom a veszteség okozta fájdalom. Gyakori reakció ilyenkor a bénultság érzése, a tehetetlenség és az elveszettség. A társunk, a párunk elvesztése olyan érzést kelt, hogy nincs értelme tovább élnünk. Az a jelenség, amikor valaki rövid időn belül a másik után „megy”, nem mese. Amikor valaki befelé fordul, és elhatalmasodik rajta a depresszió, arra utal, hogy nem akar élni: elveszíti a motivációját, totális érdektelenség és közönyösség uralja. Az emberi psziché bizony olyan érdekes, hogy képes befolyásolni a fizikai állapotunkat. Vagyis ha valaki meg akar halni, mert nem képes feldolgozni a halál okozta veszteséget, az az ember meg fog halni. A család, a rokonok feladata, hogy ismerjék fel, ha nagy a baj. Nem azt mondom, hogy gyorsítsuk fel a gyász feldolgozását, de azt igen, hogy szeretteinknek közbe kell lépniük, ha mindent és mindenkit elutasítanak.
A pszichológus sokszor abban tud segíteni, hogy a gyászoló embert átsegítse a nehéz időszakon. Ami nem azt jelenti, hogy azt akarnánk, hogy felejtse el a szerettét, hanem hogy újra megtalálja az élet értelmét vagy akár az új társát.
