A gyermek vagy gyerek szó hallatán mindenki tudja, hogy az elnevezés a közeli hozzátartozók közül az egyenes ági leszármazottat jelöli, aki fiú vagy lány. Napjainkban azonban bővül a kör, az új szempontok szerint az utód lehet indigó-, kristály- vagy szivárványgyerek.
Forrás: iStock
Irodalmi és filmélményekből ismert, hogy a régi világban – főként a tanyavilágban vagy a kisebb falvakban, ahol minden munkáskézre szükség volt – csak a hímnemű utód számított gyereknek, a nőnemű „csak lány” volt. Ezt a felfogást őrizte meg a viccesnek hitt kérdés: Mi lett, gyerek vagy lány? Ma már szerencsére kevés országban – Albánia, Pakisztán, Kína – él ez a nézet, ugyanakkor új fogalmakkal kell megismerkedni a világban.
Az elmúlt évtizedekben ugyanis feltűnően megnőtt a különleges gyerekek száma, akik érzékenyebbek és intelligensebbek a társaiknál, sokan közülük spirituális képességekkel is rendelkeznek. Ők az indigó-, illetve kristálynemzedék tagjai, az elmúlt néhány évben pedig megjelentek utóbbiak leszármazottai, a szivárványgyerekek is. Az ezoterikus tanok hirdetői szerint a világ felborult egyensúlyát az égiek úgy akarják visszabillenteni, hogy különleges gyermekeket küldenek közénk, akik megtanítanak minket szeretni és helyes értékrend szerint élni. Feladatuk, hogy jobbá, gazdagabbá tegyék a Földet, és pozitív változásokat hozzanak.
Ez a három generáció azért kapta a furcsa – indigó, kristály, szivárvány – elnevezést, mert az aurájuk színei, az energiamintájuk leginkább a nevüket adó dolgokhoz hasonlít. Az ezoterikus hit szerint ezek a gyerekek a „fénymunkások”, akik harmóniát, boldogságot teremtenek a Földön. Azzal a küldetéssel születnek, hogy a káoszban megleljék a békéhez vezető utat. Különleges segítők és gyógyítók ők, akik egy jobb és élhetőbb világ megteremtéséért munkálkodnak.
Az indigógyerekek 1960 és 1990 között születtek, önfejűek, lázadó természetűek, szeretnek egyedül lenni, érzékenyek, és hajlamosak lehetnek a függőségre. Az indigógyerekek persze mára „megöregedtek”, kiléptek a gyerekcipőből, és indigófelnőtteknek nevezhetők, az X-generáció tagjai. Az indigók közös célja a minket már nem szolgáló régi rendszerek ledöntése, felszámolása. Harcolnak a kormányokkal, az elavult oktatási és jogi rendszerekkel, amikben már nincs semmi logika. A felnőttek félreérthetik az indigógyermekeket, hiperaktívnak, figyelemhiányosnak tartják őket. Aztán ha gyógyszerrel kezelik őket, az indigók nagy része elveszti csodás érzékenységét és a harcos szellemet.
Lázadó természetűek, a saját szabályaik szerint élnek. Őket semmivel sem lehet megvesztegetni, akiket viszont igen, azokat messze elkerülik. Az indigógyermekek megérzik, ha hazudnak nekik. Keményen küzdenek az igazságtalanság ellen. Nagyon nyitottak és kíváncsiak, intelligensek, minden újdonságért lelkesednek. Tény, hogy az internet, a technikai újítások közül számos fejlesztés nekik köszönhető. Ők rombolják le a nem működő rendszereket, és teremtenek utat a következő generációknak – például a kristálygyerekeknek, akik 1990 és 2000 között születtek, és többnyire az „indigók” gyermekei.
Spirituális beállítottságúak, alkotó típusok. Kedves és szeretetre méltó emberek, szeretetet sugároznak, gyógyító energiákkal rendelkeznek. A kristálygyermekeknek gyakran van telepatikus képességük, ettől sokkal később kezdenek el beszélni, mint kortársaik – nem ritka, hogy csak három-, négyéves korban. A szülőknek azonban addig sincs gondjuk a kommunikációval. Az újabb nemzedék tagjai, a szivárványgyerekek jellemzően 2000 óta születnek, pozitív és vidám a természetük, imádják az állatokat, rajonganak a technikai kütyükért, szabadságra vágynak. A szivárványgyerekek a legújabb, Z-generációt képviselik, számukra magától értetődő a számítógép, a mobiltelefon és minden, manapság népszerű kütyü használata, kiskoruktól kezdve tudatosan bánnak az eszközökkel. Régimódinak tartják az iskolai és a szülői szabályokat, időnként úgy érzik magukat, mintha börtönben lennének. Nagyon vágynak a szeretetre, és nagyon sok szeretet árad belőlük. A szivárványgyerekek már születésükkor szellemiségük csúcsán vannak.