A fengsuj hívei, követői jól ismerik, de rajtuk kívül is sokan hallottak már a csíről (qi), amely nem más, mint az éltető, kozmikus energia, a világegyetemet mozgató és lélekként átható életenergia. Minden életnek és minden mozgásnak a lényege.
Fontos az egyensúlya
A csí minden jelenségben megtalálható, kapcsolatot teremt az anyagi (látható) és nem anyagi (nem látható) világ között, a létezés mozgatója. Folyamatosan változik, és mindent összeköt. Az emberi testben különböző formákban van jelen, és felelős a testünkben végbemenő minden folyamatért, amelyek közvetlenül befolyásolják gondolkodásunkat, lelkünket, szellemünket. Ha egyensúlyban van, akkor nemcsak fizikailag őrzi egészségünket, hanem lelki, szellemi és érzelmi jóllétünket is meghatározza.
A teljes egészség érdekében a legjobb kondícióban kell tartanunk csíerőnket. Ez jelenthet életmód-változtatást és gyógynövények használatát is. Fontos tudni, hogy nem létezik általánosan „jó” készítmény, mert az a jó, amire az adott személynek szüksége van. Vannak azonban a természetnek olyan, mindenkire érvényes szabályai, amelyeket nem szeghetünk meg fizikai vagy mentális egészségünk károsítása nélkül. Ilyenek például az alvásra, táplálkozásra, légzésre és testmozgásra vonatkozó szabályok.
Különböző fajtái
A csít többféleképpen szokták osztályozni. Az egyik módszer szerint az emberben lévő csí lehet öröklött, amit mindenki magával hoz, és a halálig vele van. Ez az életerő alapja, amit a fogantatással a szexuális energiából vesz magához az ember, és a későbbiekben a szexuális energia, illetve a nemi szervek ápolása, gondozása révén tudja fönntartani.
A másik a szerzett csí, amit születése után vesz magához az étellel, itallal és levegővel. A kínai gyógyászat szemlélete szerint az egészségi állapota elsősorban attól függ, mennyi csít, mennyi életenergiát képes fölvenni, fönntartani, és áramoltatni magában az ember az energiapályákon keresztül.
Egy másfajta felosztás szerint létezik földi, kozmikus és égi csí. A földit a nemi szerveken keresztül veszi föl az ember, a kozmikus csít a kínai hagyomány szerint a két szemöldök közötti ponton keresztül, az égit pedig a fejtetőn keresztül. Az égi csít további öt alapelemre lehet bontani, ami a kínaiak által fontosnak tartott öt fő bolygónak felel meg: a Vénusz a fém szimbóluma, a Mars a tűzé, a Szaturnusz a földé, a Merkúr a vízé, a Jupiter a fáé.
Egészségünk őrzője
A kínai gyógyászatban a csí helyes áramlása és az elemek közötti egyensúly tartja fenn az egészséget. A legtöbb betegség úgy alakul ki, hogy az öt elem harmóniája megbomlik az emberben, valamelyik elem túlsúlyba kerül, vagy lecsökken. A harmóniát fönn lehet tartani, és vissza lehet állítani.
Az alvás is segít a csí megtartásában. Ha fáradtan ébredünk, akkor több alvásra van szükségünk. Az sem mindegy, hogy mikor alszunk. Teljes értékű alvás csak az éjfél és hajnali hat óra közötti időszakban lehetséges, mert szervezetünk ekkor végzi létfontosságú belső munkálatait. A rövid, délutáni szunyókálás segíthet nagyobb kimerültség vagy betegség utáni lábadozás esetén.
Az ülőmunka, a testmozgás hiánya, a belélegzett levegő minősége, az állandósult rossz testtartás mind hozzájárul a helytelen és elégtelen légzés kialakulásához. Nem a mellkas vagy a tüdő, hanem a rekeszizom játssza a fontos szerepet a légzés során, ezért ha helytelenül használjuk, a tüdő sosem telik meg levegővel, és nem ürül ki teljesen, ráadásul az alhasi szerveket is megfosztjuk a ritmikus légzés által létrehozott masszázstól.
Ma már egyre többen odafigyelnek a helyes táplálkozásra, de nem lehet elégszer ismételni, hogy emésztőrendszerünk legjobban a nap korai óráiban működik, ezért az igazi, kiadós étkezésnek reggel és ebédidőben kell megtörténnie. Este csak kevés és könnyű táplálékot szabad fogyasztani. Ne felejtsük el: „A reggeli gyógyszer, az ebéd étek, a vacsora méreg”, illetve egy angol mondás szerint: „Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, és vacsorázz úgy, mint egy koldus!”. A mondás utolsó része manapság így hangzik: „(…) a vacsorádat add oda az ellenségednek!” A helyes étkezést a rendszeres testmozgás egészítse ki, amelynek erőssége és mennyisége nemtől, életkortól és testfelépítéstől függ.
Szerepe a harcművészetekben
A kínai csi fogalma számos más filozófiai és vallási fogalommal együtt a középkorban Japánba is eljutott, ahol ki néven vált fontos pszichológiai műszóvá, a különféle lelki- és kedélyállapotok jelölésére. Elsősorban mégis a harcművészetekben kapott jelentősebb szerepet, mert azt a belső erőt, energiát, összpontosító képességet jelenti, amely az embert képessé teszi az akadályok leküzdésére.
A ki táplálása, irányítása alapvető fontosságú az aikido, a dzsiudzsicu, a karate, a kendó harcművészetekben. Szintén japán eredetű a reiki, amely a ki erejét használó egyfajta gyógyító technika. A történelem során Kína kulturális hatása a szomszédos Koreára is erős volt, ami a hapkido és a tekvandó harcművészeti ágazatokban is fellelhető.
