A nyár a kovászos uborka igazi szezonja, de mit csináljon az, aki télen is élvezné a nem mindennapi csemegét. Nos, a számukra van egy bevált recept, sőt, ez a változat kenyér nélkül készül.
Alaposan mosd meg az uborkákat, majd dörzsöld át a héjukat egy patikatiszta, új mosogatószivacs érdes felével, így minden szennyeződéstől, nem kívánatos baktériumtól megszabadíthatod őket. Vágd le az uborkák végeit, ha akarod, vágd be őket két irányból úgy, ahogy a kovászos uborkánál szokás.
Pakold az uborkákat az üvegbe jó szorosan; minél több fér el benne, annál jobb. Tedd az üvegbe az alaposan megmosott kaprot és a meghámozott fokhagymát is. Az üveg nyakáig pakold az uborkákat.
Ezután készítsd el a sóoldatot a fermentáláshoz: oldd fel a vízben a sót, majd forrald fel, és várd meg, míg langyosra hűl. Míg a kovászos uborkánál előny, ha forrón öntöd a vizet az uborkákra, a fermentálás során ez inkább hátrány, mert ennél az eljárásnál az a cél, hogy lassan induljon be az erjedés; a forró víz miatt túl gyors lenne a folyamat, és nem tudnád sokáig eltartani az uborkádat.
Öntsd fel a langyosra hűlt sós vízzel az üvegben lévő uborkákat úgy, hogy teljesen ellepje őket. Fontos, hogy ne legyen színültig az üveg, mert az erjedés során kifuthat.
Zárd le az üveget jó záródó tetővel, és tedd olyan helyre, ahol legalább 18, de legfeljebb 25 fok van. A kovászos uborkával ellentétben a fermentált uborka készítéséhez nem szükséges a túl nagy meleg, a tűző napra pedig egyenesen tilos kitenni! Tegyél egy mély tálat vagy tányért az üveg alá, mert bár le van zárva, az erjedés során kifuthat a leve.
Naponta nyisd meg az üveget, hogy távozhassanak a keletkező gázok; ilyenkor, ha kell, sós vízzel pótold a kifutott levet.
A harmadik naptól már érdemes megkóstolni az uborkát; ha már nem zavaros a leve, és az ízét megfelelőnek találod, tedd hideg helyre – ez lehet a kamra, vagy akár a hűtőszekrény is.
A fermentált uborka hónapokig eláll, az íze pedig olyan, mint a kovászos uborkáé.