Elsimul a családi viszály karácsonyra, ha betartod ezt az 5 lépést
Mindenki mosolyog és magához öleli a másikat a fa alatt? – ez nemcsak egy hollywoodi film jelenete, hanem akár valóság is lehet. Tegyük feszültségmentessé az ünnepeket!
A karácsony közeledte kiváló időszak arra, hogy rendezzük a kapcsolatainkat másokkal, hiszen ilyenkor mindenki nyitottabb az érzelmek befogadására, mindenki arra törekszik, hogy szeretet, békesség vegye körül. De hogyan csináljuk? Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta a Fanny magazinnak fedte fel a titkot.
1. lépés: Nézzünk mélyebbre!
Kérdezzük meg magunktól: A személyes előítéleteink és elfogultságunk mennyire befolyásolja az adott kapcsolatot, a kialakult helyzetet? Hajlamosak vagyunk ugyanis a korábbi negatív tapasztalatokat, érzelmi hatásokat kivetíteni a jelenre, elfogultan állunk egy adott konfliktushelyzethez, vagy akár az az illetőhöz összességében. Tulajdonképpen sokszor mi magunk vagyunk a saját ellenségünk, mi generáljuk saját magunkban a feszültséget, hiszen ha harag, dac, előítélet van bennünk, az rossz hatással van a személyes találkozó egész hangulatára.
2. lépés: Változtassunk!
Írjunk le három viselkedési formát, amelyek, ha változtatunk, segítenek csökkenteni a konfliktust az adott személlyel kapcsolatban. Kötelezzük el magunkat aziránt, hogy a következő napokban, hetekben megvalósítsuk ezeket a változásokat.
Például: Eddig soha nem hívtuk fel ezt a családtagot vagy ismerőst, hogy megkérdezzük, hogy van, nincs-e szüksége a segítségünkre, akár az ünnepi előkészületekben, vagy bármi másban. Vagy mondjuk, amikor mentünk hozzájuk, eddig mindig csak a gyerekeket leptük meg édességgel, de tudjuk, hogy ő szereti a mákos gubát, ezért viszünk neki. Ne gondoljunk nagy változásokra, hiszen egészen apró figyelmességek is hozzásegíthetnek minket egy kapcsolat rendezéséhez.
3. lépés: Kezdeményezzünk!
Kérdezzük meg a másikat, miként enyhíthetnénk a köztünk fennálló konfliktust.
Ne azon töprengjünk, neki mit kellene másként csinálnia, hanem azon, hogy mi hogyan közeledhetnénk felé. Ebben ugyan van egy kis konfrontálódás, kijátsszuk a lapjainkat, megnyílunk a másik előtt, de normál esetben ezt az illető jó néven veszi, értékeli a törekvésünket, és ő is máshogy fog hozzánk állni, és biztosan tesz azért, hogy a kapcsolatunk rendeződjön. Fontos, hogy ezt ne az ünnepi asztalnál hozzuk elő, hanem még az ünnepek előtt.
4. lépés: Cseréljünk szerepet!
Képzeljük magunkat a másik helyébe: vajon mit gondolhat a mi szerepünkről a kialakult konfliktusban, és törekvésünket annak enyhítésében? Azon kell elgondolkodnunk, hogy hogyan látja ő a mi viselkedésünket, és mi mit teszünk azért, hogy ez a súrlódás fennálljon vagy éppen csökkenjen közöttünk. Próbáljuk meg egy kicsit kívülről nézni magunkat!
5. lépés: Keressük a pozitívumokat!
Ha valakire haragszunk, hajlamosak vagyunk lehasítani róla mindent, ami jó benne. Ahelyett, hogy a másiknak csak a hibáit látnánk, és azokat nagyítanánk fel, inkább gondolkodjunk el azon, hogy az illetőnek milyen erősségei, erényei vannak. Próbáljunk meg felsorolni öt dolgot, amit szeretünk, tisztelünk, jónak találunk a személyiségében. Gondoljuk át azt is, miként válhat a javunkra, ha rendbe tesszük a kapcsolatunkat. Például, ha elsimítjuk a viszályt, nem kell minden találkozásra gyomorgörccsel érkeznünk, nem kell azon aggódnunk, hogy a többi családtagnak vagy ismerősnek kellemetlen a kettőnk között lévő feszültség, és még az is megeshet, hogy bizonyos dolgokban segítségünkre lehet a véleménye, tapasztalata.
Mit tehetünk a családi összejövetelen?
Ha azt tapasztaljuk, hogy az anyós, após vagy sógornő, vagy bárki, akivel nem túl rózsás a viszonyunk, átlépett egy határt a vacsoraasztalnál, és ez minket zavar, akkor nem érdemes zsigerből visszavágni. Ilyen esetben kifejezhetjük érzésünket, hogy ez fájó, esetleg tehetetlenek vagyunk a bántásaival szemben, vagy akár azt, hogy nem akarunk belemenni egy konfliktusba. Ez lehet egy mimika is, például szomorú arcot mutatunk, nem vesszük fel a szemkontaktust vele, de ha ez nem elég, akkor mondjuk ki szavakkal, hogy ez nagyon rosszul esik. Ha valakinek jelezzük, hogy fájdalmat okoz, ahogyan bánik velünk, és az illető nem pszichopata, akkor biztos, hogy abbahagyja ezt a viselkedést.
A konfliktus: az anyós
Jobb esetben a párunknak egyértelmű kell, hogy legyen – ha ugyanazt a mozit nézzük – hogy valamilyen megoldatlan konfliktus van az anyukája és közöttünk. Az nagyon zavaró, bántó lehet, ha a kedvesünk nem akarja észrevenni, hogy itt egy feszült helyzet van. Joggal érezhetjük, hogy magunkra hagy a problémával, nem avatkozik be. Ez sok esetben azonban a párunk és az anyukája közötti kapcsolatról szól. A társunk valószínűleg fél attól, hogy ha kiáll mellettünk, akkor az édesanyja haragra gerjed, esetleg beveti az érzelmi zsarolást is. Ha ilyen helyzet áll elő, be kell vonnunk a párunkat is. Nem őt kell harcba küldenünk, hanem hármasban kell kidolgoznunk a megoldást, és az ahhoz vezető utat.
Az ünnepi asztal nem harctér!
A megoldatlan kapcsolati konfliktusokat soha nem az ünnepi asztalnál kell rendezni. Lehet, hogy elsőre úgy tűnhet, hogy ez egy elkerülés, esetleg megalkuvás, de valójában csak tudnunk kell késleltetni. Nem szabad hagynunk, hogy magával ragadjanak az indulataink, és a karácsonyi ebéden vagy vacsorán törjön ki belőlünk a düh. Ha mégis megtesszük, az tovább ront az egészen.
Rossz viszony a főnökkel
Tegyük fel, hogy nem jövünk ki a főnökünkkel, nagyon sok a súrlódás közöttünk. Egy céges karácsonyi vacsorán, a meghitt hangulatnak köszönhetően valószínűleg igyekszik a legkedvesebb arcát mutatni felénk. Tehát adott esetben már zavaróan kedves, túlságosan dicsér minket, annak ellenére, hogy a hétköznapokon minden rossz, amit csinálunk, és gyakran szid. Az ilyen szélsőséges megnyilvánulások zavarba ejtenek minket, ezért fontos, hogy fogadjuk ezeket fenntartásokkal. Maradjunk a realitás talaján! Tudatosítsuk magunkban, ha egy érzelmileg labilis főnökkel állunk szemben, aki önmagával nincs megelégedve, akkor a visszajelzéseit szűrnünk kell, akár pozitív, akár negatív. A minket ért kritikák meghatározzák az önértékelésünket, kihatnak az énképünkre, de nem mindegy, hogy ezek a megnyilvánulások kitől érkeznek. Ha ilyen a főnökünk, akkor mindenképpen mérlegelnünk kell, hogy tudunk-e úgy határt húzni, hogy ne húzzon minket be a sértegetése, és ne sírjunk otthon nap mint nap. Ha ez megy nekünk, és magabiztosan tudjuk, hogy jók vagyunk, és megfelelő az önértékelésünk, akkor rendben van, jó helyen vagyunk. Ha azt éljük meg, hogy gyomorgörccsel megyünk munkába, és azt látjuk, hogy ezzel nem vagyunk egyedül, akkor keressünk másik munkahelyet. Nem kell benne maradni valamiben, ha az rossz nekünk. Minden erővel kitartani egy ilyen főnök mellett, az nagyjából olyan, mint amikor egy bántalmazó párkapcsolatban maradunk benne.
