Ha valaki fogyni akar, az nagyrészt az étrenden múlik, Bákai Mónika életmódváltásában mégis a sport lett fontosabb. 130 kilósan is eljárt az edzőterembe, legújabb álma pedig, hogy színpadra állhasson egy testépítő versenyen.
Mónika edzőtermi képeit nézegetve, nehéz elképzelni, hogy alig pár éve még 130 kiló volt. Mindenkit arra biztat, hogy kezdje el az életmódváltást, hisz elmondása szerint, egy idő után, élvezetes és örömteli lesz ez az utazás. Bár, ő is tudja, hogy milyen nehéz belevágni, hiszen hosszú ideig kereste a kifogásokat, hogy miért ne kezdjen változtatni az életvitelén – írja a Fanny magazin.
Fiatal korában, öt és fél évig versenyszerűen karatézott. Sosem volt nádszál vékony, de a sportnak köszönhetően, nem volt gondja a súlyával.
– Akkor kezdődtek a problémák, amikor felsőoktatásba kerültem – emlékszik vissza. – Abbahagytam a sportot, beindult a bulizós időszak, és nem figyeltem az étkezésre sem. Nagyon gyorsan feljött az a plusz 60 kiló. A környezetemet nem érdekelte, én meg elvoltam a kis világomban. Voltak időnként próbálkozásaim, néha eszembe jutott, hogy le kéne fogyni, de az akkori páromat nem zavarta a külsőm, így rendszeresen meggyőztem magam, hogy nem akkora probléma ez. Sokkal egyszerűbb volt kifogást keresni, mint, hogy tegyek valamit. Állandóan kitaláltam magamnak valamilyen betegséget ürügynek, hogy miért nem diétázhatok, de az orvosnál mindig kiderült, hogy egészséges vagyok. Még a koleszterinszintem is rendben volt. Gyakorlatilag 18-tól 31 éves koromig éltem ezzel a túlsúllyal. Akkor jött a fordulópont, amikor elmentem venni egy szép inget. 50-es volt, és nem jött fel. Akkor jöttem rá, hogy valamit mégis tenni kellene.
Mónika a barátnője tanácsára, felkereste a lány edzőjét, Rolandot. Fél évig úgy sportolt, hogy közben az étrendjén nem változtatott. Ez idő alatt csak 3-4 kiló ment le.
– Nem volt olyan jó az állóképességem, de túlsúlyosan is bírtam az edzéseket – magyarázza. – Fél éves sport után kattant át bennem valami. Rádöbbentem, hogy ha már ennyi időt, pénzt, energiát fektetek ebbe az egészbe, akkor érdemes lenne az étrenden is változtatni, hogy komolyabb eredményeim legyenek. Az edzésterv mellé kaptam az edzőtől egy étrendet is. Azóta nem használok olajat, cukrot. Áttértem a zablisztre, zabkására, rizskására. Sokan mondják, hogy nekik unalmas lenne állandóan csirkét, rizst, salátát enni, de valójában ezerféleképpen el lehet készíteni ezeket. A másik „kedvenc” mondásom: nem vagyunk mi kecskék, hogy salátát együnk. Lehet ilyen kifogásokat keresni, én is sokáig ezt tettem. Az igazság az, hogy ugyanúgy eszem mindent, csak más alapanyagokból, sőt időnként én is fogyasztok pizzát, hamburgert, sütit vagy popcornt is. Az első 30 kiló négy hónap alatt lement, a második harminchoz viszont kilenc kellett, de az sem volt vészes.
Menet közben, Mónika beleszeretett a sportok világába. Minden nap négykor kel, hogy a reggeli után, hatkor már az edzőteremben lehessen és például 100 kilós súllyal guggolásokat, vagy 260 kilóval lábtolásokat végezzen. És mindez nem teher, hanem öröm az életében.
– Sokan kérdezik, hogy miért nem látszik a hasamon a kinyúlt bőr, hisz nem volt semmilyen műtétem – meséli. – A sport az oka, hisz én előbb kezdtem el formálódni, mint fogyni. Aki teljesen meztelenül lát, az észreveszi, hogy hol van a hasamon plusz bőr, de mondjuk, strandon nem látszik. Amikor lefogytam 70 kilósra, nem tetszettem magamnak. Akkor is volt már rajtam izomzat, de túl kicsinek láttam magam. Kitaláltam, hogy szeretnék jóval izmosabb lenni. Nem titkolt célom, hogy szeretnék majd egy testépítő versenyen is elindulni. Azt gondolom, hogy az, hogy ha valaki 130 kilós múlt után, egy ilyen színpadra léphet, az egy komoly eredmény lenne. Nagyon jó befektetés szerintem egy jó edző. Én a mai napig Rolival edzek, ő a táplálkozási tanácsadóm és pszichológusom is egyben, de a párom, Márk is sokat segít, hisz ő főz nekem.
Mónika túlsúlyosan is rendszeresen járt 30 kilométeres teljesítménytúrákra. Idén lesz 4 éve, hogy 50 kilométeres túrát is kipipál a Bakonyban. Sőt, évről évre egy órát a javít az idején.
– Nagyon sokan megdicsérnek, amiért lefogytam. Mindig szépen megköszönöm, de igazából magamban csak mosolygok rajta. Azt gondolom, hogy nincs mit szépíteni rajta, az én felelősségem volt a plusz 60 kiló. Ezért nem érzem érdemnek, hogy lefogytam. Viszont az egészen más, amikor a sportteljesítményemet ismerik el. Amikor látom a párom vagy az edzőm arcán, hogy büszkék rám, vagy amikor megdicsér az anyukám, az nagyon jól tud esni. Voltam már éjszakai 30 kilométeres túrán is a Pilisben. Esőben, sötétben az erdőben, elég félelmetes volt, de a nappali 50-es távokat nagyon szeretem. Tavaly 8 és fél órába telt, ezzel én értem be nőként először. Idén az a cél, hogy a fiúkat is hátra hagyjam és én legyek az első. Nagyon tetszik a sportokban az, hogy mindig van előttem valamilyen cél, ami először talán elérhetetlennek tűnik, de aztán rájössz, hogy bármit elérhetsz, csak energiát kell bele fektetni.
Sokan addig halogatják a fogyást, míg végül a nagy túlsúly miatt nem mernek edzésbe kezdeni.
– Gyakori, hogy az ilyen diétázók szégyenlősek lesznek és azt hiszik, hogy belőlük már nem lehet kihozni semmit – mondja Fehér Roland, személyi edző. – Pedig ez nem igaz. A fogyás nem olyan nagy varázslat. Aki el tudja határozni magát, hogy edz és megváltoztatja az étkezési szokásait, az képes lefogyni, akár inzulinrezisztencia vagy pajzsmirigy problémák mellett is. Ha valaki csak étrendváltoztatással akar fogyni, az jóval nehezebb, hisz könnyebb kalória deficitet elérni, ha sportol is mellette. A pozitív élettani hatásai miatt is szükség van valamilyen mozgásra, hisz ezáltal nő az állóképessége, nő a tüdő kapacitása, jó hatással van a szív-, és érrendszerre. Nagyobb túlsúllyal is lehet edzeni. Mónikánál is figyeltünk az ízületvédelemre, kezdetben nem ugráltattam, nem csináltattam vele fellépéseket. Gumiszalagos, TRX, saját testsúlyos gyakorlatokkal is változatos, hatásos edzéstervet lehet összeállítani.