Lehet, te is apifóbiában szenvedsz? Segítünk legyőzni!
A rovaroktól való undor vagy rettegés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Szinte bármilyen mászó, repülő, ugráló ízeltlábú okozhat fóbiát, így bizony a méhek is.
A melisszofóbia vagy apifóbia erős félelem a méhektől. Ez akár rendkívüli szorongást is okozhat. De vajon mitől rettegünk? Mit árthatnak nekünk ezek a rendkívül hasznos, zümmögő kis élőlények?
Nem irányíthatjuk. Vagy mégis?
– Ha fóbiában szenvedünk, akkor mély, irracionális félelmet tapasztalunk egy állattól, tárgytól vagy helyzettől. A méhekkel szembeni ellenszenvet kiválthatja egy rossz élmény, például egy fájdalmas méhcsípés vagy a csípésre fellépő allergiás reakció. De lehet tanult viselkedés is. Ha például az egyik szülőnk fél vagy undorodik a méhektől, és mi ebben növünk fel, akkor egész egyszerűen megtanuljuk, átvesszük, és nincs is szükségünk semmiféle racionális magyarázatra, hogy vajon miért van ez így. Sokat rontanak szegény méhek helyzetén a gyilkos méhekről szóló hírek vagy figyelmeztetések is. Általában a fóbiákat nem tudjuk irányítani, egyszerűen csak ránk törnek, amint kapcsolatba kerülünk rettegésünk tárgyával – magyarázza a Fanny magazinnak dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.
Milyen tünetei vannak?
– Mint minden fóbiának, ennek is lehetnek pszichés, fizikai és viselkedésbeli tünetei is. Pszichés jele lehet, ha azonnali intenzív félelmet vagy szorongást érzünk, amikor méhekre gondolunk vagy meglátjuk őket. Ilyenkor általában tudatában vagyunk, hogy ez teljesen alaptalan, de képtelen vagyunk elhessegetni az érzéseinket, gondolatainkat.
Fizikai tünet lehet az erőteljes izzadás, megemelkedett pulzusszám, remegés, szorító érzés a mellkas területén, szapora légzés, szédülés, hányinger, hirtelen fellépő erős fejfájás, heves szívdobogás. A viselkedésünket tekintve előfordulhat, hogy szinte hiszti- vagy dührohamot kapunk, sikítunk, ordítunk, kiabálunk, kapálózunk, vagy épp ellenkezőleg teljesen lefagyunk, mintha megbénultunk volna
– tájékoztat a pszichológus.
Mit lehet tenni?
Az első gondolatunk bizonyára az, hogy kerüljük az olyan helyeket, ahol méhekkel találkozhatunk. Pedig nem ez a legtökéletesebb megoldás. Ehelyett inkább ismerjük meg az ellenségünket! Tulajdonképen ezt nevezzük expozíciós terápiának. A méhek esetében ráadásul könnyű dolgunk van, mert rengeteg természetfilm, tanulmány, cikk és könyv jelent meg csodálatos, különleges és az emberek számára is hasznos életmódjukról, így nyitott könyv az életük.
Sokat segíthet, ha tudatosítjuk magunkban, hogy nem ragadozó, húsevő vadállatok, és nem is olyanok, mint például a szúnyogok, hogy a vérünket akarják, hanem ártalmatlan kis lények, akik szó szerint belepusztulnak, ha megcsípnek minket – kivéve a királynőt –, és ezt kizárólag csak félelmükben teszik. Tegyünk apró lépéseket. Menjünk el egy parkba, és csak figyeljük őket munka közben. Ha ennél is tovább merünk menni, akkor mentsünk meg egy példányt! Ha ezáltal nem is kötünk velük életre szóló barátságot, nem fogunk összejárni iszogatni, de az biztos, hogy más érzelmi töltéssel nézünk majd rájuk. Ha a lakásba betéved egy, szedjük össze minden bátorságunkat, ronggyal óvatosan fogjuk meg és vigyük ki a szabadba. Ha találunk a teraszunkon, kertünkben egy olyat, amelyik szemmel láthatóan nincs túl jól, akkor csepegtessünk elé cukros vizet. Szintén hasznos lehet, ha megismerjük a méhek által készített finomságokat, és tájékozódunk azok egészségre gyakorolt hatásáról.
Ez még nem megy
– Ha képtelenek vagyunk összebarátkozni a méhekkel, mert súlyos pánikrohamot kapunk a közelükben, akkor nem marad más, minthogy tartsuk őket távol magunktól. Ez esetben semmiképp ne tegyünk ki cukros vizet vagy üdítőt, gyümölcsöt, virágot az asztalra, és nem árt tudnunk, hogy a parfümök kimondottan vonzzák őket.
Emellett, ha rosszul érezzük magunkat, bevethetjük az általános szorongás csökkentésére alkalmazott megoldásokat is, mint például a relaxációt, légzésgyakorlatokat, rendszeres mozgást, csatlakozhatunk támogató csoportokhoz és bizony érdemes lehet kipróbálni a hipnoterápiát is.
Ennek segítségével akár azt is kideríthetjük, mi okozza a méhfóbiánkat és talán meg is szabadulhatunk tőle. Ha allergiások vagyunk a méhcsípésre, akkor pedig mindig legyen nálunk EpiPen, amikor a szabadban tartózkodunk. Ez már önmagában ad egy biztonságérzést. Ha méhekkel találkozunk, próbáljunk nyugodtak maradni, és kerüljük az olyan cselekedeteket, mint az csapkodás vagy hadonászás.
Kérjünk segítséget!
A hétköznapokban törekedjünk arra, hogy a méhektől való félelem ne változtassa meg az életünket. Ne hagyjuk ki a kerti partikat, kirándulásokat, szabadtéri programokat. Ha ez nehezünkre esik, vagy egyáltalán nem megy, akkor mindenképpen kérjük szakember segítségét, mert ez magától nem múlik el, csak egyre rosszabb lesz, míg végül a szorongás átveszi az uralmat az életünk felett. Egy idő után már nemcsak a kinti programok okoznak majd nehézséget, hanem az is, hogy akár eljussunk a munkahelyünkre, vagy elmenjünk a boltba bevásárolni.
Ha már ilyen súlyos a helyzet, akkor a pszichológus nagy segítségünkre lehet, olyan kezelésekkel, mint a kognitív viselkedésterápia (CBT), melynek célja, hogy megváltoztassa a gondolkodásmódunkat és a viselkedésünket a félelmünk tárgyával kapcsolatban. Az expozíciós terápia a félelmünk tárgyának fokozatos feltárásával igyekszik orvosolni a problémát. Ilyenkor a cél az, hogy idővel megváltozzon a reakciónk, ha egy méhet meglátunk és könnyebben kezeljük a szorongásos tüneteinket. Gyógyszeres kezelésre csak ritkán van szükség, ilyen esetben a szorongás csillapítására kaphatunk béta-blokkolókat, amelyek csökkenthetik egyes fizikai tüneteket, például a magas vérnyomást és a szívdobogásérzést, enyhe nyugtatót, amely segíthet ellazulni és megnyugodni – mondja a szakértő.
