Pszichológus árulta el, mi az oka annak, ha babonás vagy
Ne féljünk a babonáktól! Számos rituálé létezik, amely segítségünkre lehet abban, hogy megszabaduljunk a nem kívánt érzésektől, gondolatoktól vagy akár tulajdonságoktól, és bevonzzunk olyan jó dolgokat, amelyekre szükségünk van. A lényeg, hogy ne essünk túlzásba!
A Szent Iván éj kiváló alkalom arra, hogy tüzet rakjunk, és cetlikre írva elégessünk minden rosszat, de szintén így lehet bevonzani a jó dolgokat: pozitív gondolatokat és életcélokat tartani a lángok fölé, hogy valósággá váljanak - írja a Fanny magazin. De ez tényleg segít nekünk? És ha igen, vajon miért?
Megtestesült szándék
– Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a rituálékra, mint valami boszorkányságra. De most próbáljunk meg úgy tekinteni rájuk, mint egy szertartásra, egy babonára, amely segít nekünk abban, hogy a szándékunk testet öltsön. Ez könnyebbé teszi számunkra, hogy fenntartsuk a fókuszt, és higgyünk magunkban, abban, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a saját életünket. Amikor cselekedeteinkre összpontosítunk, és átitatjuk őket figyelmünkkel, kapcsolatot teremtünk az elménk, a szívünk és testünk között. Ez a kapcsolat lehetővé teszi, hogy tetteinkből nagyobb értelmet, elhatározást és célt nyerjünk ki. Elhisszük és megtapasztaljuk, hogy a kormány a mi kezünkben van, képesek vagyunk kontroll alatt tartani a cselekedeteinket, gondolatainkat. Így amikor Szent Iván éj napján tüzet gyújtunk, és elégetjük a cetlikre írt rossz dolgokat, például féltékenység, aggodalom, bánat, akaratosság, akkor utána, ha azon kapjuk magunkat, hogy ó, már megint féltékeny vagyok, akkor eszünkbe jut, hogy de hiszen ezt elégettem, ezzel elengedtem, tehát nincs helye az életemben. Nem véletlen, hogy a pszichoterápiák során is gyakran alkalmazunk bizonyos rituálékat – mondja dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.
Ez is csak placebo?
– Gondoljunk csak a placebo hatásra: beveszünk egy üres kapszulát, amelyről azt hisszük, hogy aszpirin, és fél óra múlva nyoma sincs a fejfájásnak. Ennek oka, hogy az agyunkkal elhitettük, hogy kezeltük a panaszunkat, tehát a fejfájásnak el kell múlnia. Így egy hatóanyag nélküli kapszula pontosan ugyanazt a hatást váltja ki, mint az eredeti gyógyszer. Ha elhisszük valamiről, hogy segíteni fog nekünk, akkor ez a fajta programozás hat a szervezetünk funkcióira, az elme kiadja az utasítást, a test pedig végrehajtja azt. A szervezetünk ugyanis képes olyan vegyületeket termelni, amelyektől meggyógyulunk. Nagyjából ugyanígy működik a babona vagy a rituálé is. Csak itt nem egy kapszulával csapjuk be magunkat, hanem a saját értelmünkre, agyunkra hatunk tudatosan – árulja el a szakértő.
Szerencsét hoz
Egyes kutatók szerint, a babona tulajdonképpen a szorongás elhárításának egyik eszköze, a feszültség levezetésének a módja. Például, ha izgulunk egy vizsga miatt, de találunk egy négylevelű lóherét, vagy látunk egy kéményseprőt, akkor megnyugszunk, hogy az majd szerencsét hoz, így sokkal kevésbé leszünk lámpalázasak, nagyobb biztonságban tudjuk magunkat. Bár a babonák többsége szájról szájra terjed, sok esetben mi magunk is kialakítunk személyre szabott hiedelmeket. Ilyen például, ha csak egy bizonyos tollal vagyunk hajlandóak fontos szerződést aláírni, mert csak az hoz szerencsét. Az is gyakori, hogy egy bizonyos ruhadarabot mindenképpen viselnünk kell egy számunkra fontos eseményen, vagy nálunk kell lenni a kabalánknak, védelmező kövünknek, ha vizsgára, orvosi vizsgálatra, randira vagy más fontos találkozóra indulunk. Legtöbbször már nem is gondolunk a babonák eredetére, csupán a jelentése fontos számunkra, mivel érzelmileg hat ránk. Véd, óv, biztat és erőt ad nekünk.
A rítusok jelen vannak
– Ha most azt gondoljuk, hogy mi biztos nem alkalmaztunk soha rítusokat az életünk során, akkor nagyon tévedünk! Mindannyiunk életében fontos szerepe volt és van. A rítusokat alapvetően három részre oszthatjuk. Az első, az elválasztó rítus, amikor elköszönünk a múlttól, ilyen például a legény- és lánybúcsú vagy az iskolai ballagás, búcsúbuli. A második, az eltávolító rítus, amikor úton vagyunk a régi és az új között, például az, amikor az iskolát befejezve elutazunk nyaralni, mielőtt munkába állunk. Végül a harmadik, a beépítő rítus, melynek feladata a beilleszkedés az új helyzetbe, például az iskolai évnyitó vagy a házasságkötés. Tehát a rítusok segítik az elválást a múlttól, biztosítanak egy köztes helyzetet, ezzel megteremtik az átmenetet a régiből az újba és végül segítenek nekünk az új egyensúly kialakításában – avat be dr. Makai Gábor.
Rituáléval a kiégés ellen
– Egyre több embert érint a burn out, vagyis a kiégés szindróma, amely igencsak súlyos következményekkel járhat. A legtöbb kiégéssel foglalkozó cikkben megjelenik az egyik legfontosabb tanács, ami egyben megelőzésre is kiváló: válasszuk külön a munkát és a magánéletet! Ebben is kifejezetten nagy segítséget nyújthatnak az egyéni babonáink. Keressünk magunknak egy saját szokást, melynek segítségével nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is meg tudunk érkezni a munkához, illetve le tudjuk zárni. Ezt akkor is alkalmazzuk, ha otthon dolgozunk. Mielőtt elindulunk vagy munkához látunk, hajtsuk végre a saját kis rituálénkat, és amikor befejezzük, akkor is. Ez lehet bármi, akár egy pár perc ücsörgés csukott szemmel, teljes csendben, akár az, hogy az egész testünket átmozgatjuk, vagy légzőgyakorlatokat végzünk, de akár lehet egy képzeletbeli varázsköpenyünk is, amit munka kezdetén felveszünk, a végén pedig leveszünk. A lényeg, hogy a nyitó és záró rítus között csak a munkával foglalkozunk, de azon kívül viszont még a gondolatainkat is távol tartjuk tőle – tanácsolja a pszichológus.
Rutin vagy rituálé?
Habár sokszor használják a rutin és rituálé szavakat szinonimaként, fontos ezeket kettéválasztanunk, és megértenünk a kettő közötti különbséget. Amíg a rutin kulcseleme a funkcionalitás, tehát például az, hogy evés előtt kezet mosunk, addig a rituálé érzelmekkel telített, szimbolikus jelentéssel bír, amit csak az érthet és tudhat, aki alkalmazza. Itt nem a cselekvésen van a hangsúly, hanem a mögöttes tartalmon. Ha megadjuk a tudatosságot a tevékenységünknek, az agyunk is a jelenre tud majd fókuszálni.
Stresszkezelés rituáléval
Az elmúlt évtizedek antropológiai kutatásai megmutatták, hogy kultúrától függetlenül hajlamosak vagyunk rituálékat kialakítani, és úgy gondoljuk, ezeknek valamiféle valós hatása van a dolgok menetére. De vajon ezek a babonák tényleg hatékonyak a stressz kezelésében? Nos a kutatások eredményei azt mutatják, hogy egyértelműen igen. Például a Connecticut Egyetemen kutatói egyetemi hallgatókat vizsgáltak az évközi zárthelyi dolgozatok idején, ami a tanév egyik legstresszesebb időszaka. A kutatás résztvevőit kérdőívek kitöltésére kérték, valamint haj-, illetve nyálminták segítségével mérték a kortizol nevű stresszhormon szintjét a szervezetükben. Mivel a nyálban található kortizol mennyisége percek alatt változik, ezen keresztül jól mérhető az egyes tevékenységek által kiváltott stressz. Ugyanakkor a hormon maradványai felhalmozódnak a hajban is, ezért ez meg a hosszútávú szorongásról nyújt információt. Azt találták, hogy azok a hallgatók, akik valamilyen rituálét végeztek a dolgozatok megírása előtt, minden mutató alapján jóval kevesebb szorongást éltek meg. Más kutatók is hasonló eredményekre jutottak, amikor arra kérték a résztvevőiket, hogy egy varázsigéhez hasonlatos mondatot mondjanak el bizonyos feladatok elvégzése előtt. Mint kiderült, azoknak, akiknek épp valamilyen stresszes dolgot kellett végrehajtaniuk, például kitölteni egy matematika tesztet vagy nyilvános helyen énekelni, ez a szertartás segített a szorongással való megküzdésben.
