Kiderült: sokkal egészségesebbek azok, akik rendszeresen írnak kézzel
Fel tudjuk idézni, mikor írtunk legutóbb kézzel papírra? Akinek már ez is nehezen megy, biztos lehet benne: túl régóta nem alkalmazza ezt a valójában nagyon is egészséges tevékenységet.
A gépelés és pötyögés a mindennapjaink elengedhetetlen része: mára szinte minden munkakörben szükség van a digitális technológiára, az online kapcsolattartás pedig állandó eleme a hétköznapjainknak. Nem csoda, hogy elfelejtettünk kézzel írni, főleg, hogy a legtöbben még a bevásárló- és teendőlistát, valamint az emlékeztetőket is az okostelefonba rögzítjük. Az összetett agyi tevékenységet igénylő írás gyakorlata pedig számtalan pozitív hatással bír.
Tréning az elmének
A szakértők kognitív tehermentesítésnek nevezik azt, amikor a gondolkodási folyamatokat digitális eszközökre bízzuk, ezzel azonban kevésbé dolgoztatjuk meg az elménket, és a memória, a koncentráció, a tanulási képességek, a szem-kéz koordináció, és a finommotoros készségek romlását is előidézhetjük. A probléma nem azzal van, hogy okoseszközöket használunk, hanem, hogy ezzel párhuzamosan elhanyagoltuk a kézírást.
A gyerekkori írástanulás során erősödik a kéz és a szem összehangolt mozgása, fejlődnek az agyi idegpályák, a térérzékelés, és a finommotoros készségek is, ami a kéz kisebb izmainak koordinált használatát jelenti. Írás közben mintegy 12 agyi terület aktiválódik, például a gondolkodásért, tanulásért, emlékezésért felelős részek, ezen kívül több mint 30 izom és 17 ízület lép működésbe egyidejűleg. Ez gépelés során nem történik meg, főleg, hogy maga a folyamat is kevésbé megerőltető, mint a kézírás. Utóbbi nagyobb kognitív kihívás, mivel egyszerre kell fókuszálunk a leírt tartalomra, a formára, a szóhasználatra és helyesírásra.
Így hat a memóriára
Amikor egy előadáson vagy továbbképzésen jegyzetelünk, az elménknek szelektálnia kell a hallott információkat, hiszen szinte lehetetlen szóról szóra leírni mindent, szemben a gyorsgépeléssel. A papírra vetéshez muszáj egyfajta szűrés, így az agyunk nem elengedi, hanem bizonyos mértékben befogadja a hallott információkat, ezzel pedig részben értelmezi és memorizálja is őket. Az egyenletes gépi szöveghez képest változatos kézírási és tagolási mód szintén jótékonyan hat az emlékezőképességre: kivel ne történt volna meg, hogy egy iskolai számonkérés során pontosan emlékezett arra, hogy a füzetlap melyik részén milyen stílusban és színnel szerepelt az éppen szükséges információ. Nem véletlen, az agyunk ugyanis jobban megjegyzi a kézzel írott formát, mint az egybefüggő gépi szövegtengert.
Relaxál és türelemre tanít
A kézírás egyfajta elmélyült, meditatív állapotot teremt, amiben egy kicsit lelassulhatunk. A tollforgatás mindkét agyféltekét megdolgoztatja, remek stresszcsökkentő, és ritmikussága, monotonitása nyugtatóan is hathat. Ehhez persze gyakorlat kell. Ha évek, netán évtizedek óta nem volt íróeszköz a kezünkben, türelmesnek kell lennünk magunkkal. Az írásra való visszaszokás akár frusztráló is lehet, mert ez egy lassúbb tevékenység, nem feltétlenül tudja lekövetni gondolatmeneteink tempóját. Nem árt azonban a szokást fenntartani, és ezzel másfajtaképpen megdolgoztatni az elménket, és persze a kézujjainkat.
A gyerekeket is érdemes erre biztatni
Számos kutatás bizonyította, hogy a gyerekek jobban és hatékonyabban tanulnak, ha ahelyett, hogy csak és kizárólag a kütyüket nyomkodnák, írnak, rajzolnak, színeznek, azaz olyan tevékenységet végeznek, amihez szükség van az ujjak és kezek összehangolt munkájára. A kézírás megtanulása és rendszeres alkalmazása alapvető fontosságú a gyerekek fejlődése szempontjából, mivel a kognitív és motoros készségek mellett az érzelmi képességeket is erősíti – ezek mind nélkülözhetetlenek az
élet különböző területein. A kéz- és ujjkoordináció fejlődése ezenfelül az olyan mindennapi gyakorlatok elvégzéshez is szükséges, mint a cipőkötés, a ruhák begombolása vagy egy zipzár felhúzása.
Szöveg: Légrádi Júlia - Fanny magazin
