"Bántott a sok negatív kritika" - Zsófi másfél év alatt fogyott le
Hadik Zsófia szerint, ha valaki fogyni szeretne, akkor a legfontosabb, amire szüksége van, az a kitartás. Őt leginkább a rosszalló tekintetek motiválták, illetve az álomkép, ami a szemei előtt lebegett…
Megbarátkozni a túlsúllyal soha nem könnyű. Tiniként elfogadni a plusz kilókat pedig kifejezetten nehéz, hisz ilyenkor amúgy is rengeteg változáson megy keresztül az ember. Sokakhoz hasonlóan Zsófi helyzetét az is súlyosbította, hogy iskolástársai gyakran csúfolták a külseje miatt. A lány történetét a Fanny magazin mutatta be.
Gimiben elszaladt vele a ló
Kisgyerekként természetes volt számára a duci testalkata, hiszen az egész családjára ez volt jellemző.
– Általános iskolás koromban nem okozott gondot a teltebb formám, ami talán annak is betudható, hogy közben sportos voltam, versenyszerűen úsztam – meséli a fiatal lány. – Amint átléptem a gimi küszöbét, kettőt pislogtam és rengeteg kiló felszaladt rám. Éreztem, hogy nagyon elszaladt velem a ló, de azokban az években inkább a tanulásra fókuszáltam. Egyértelműen az egészségtelen, mozgáshiányos életmód volt az ok, hisz addigra abbahagytam az úszást, és az összes egészségtelen étel, ami szembe jöhet az emberrel, azt megettem.
Reggelire képes voltam péksütit péksütivel fogyasztani, otthon pedig a jó, zsíros anya és mama által készített ételek vártak rám. Sokszor, még este kilenckor is jól belaktunk valamilyen nehéz fogással. Ha pedig véletlenül nem ettem, akkor a család természetesen aggódva kérdezte, hogy mi a baj, miért nem eszek?!
Csúfolták az iskolás társai
Mivel minden figyelmét az iskolának szentelte, sokáig nem vett tudomást a plusz kilókról.
– Beszippantott a hétköznapi rutin és közben nem foglalkoztam a külsőmmel – árulja el. – Hiányzott az edzés, ugyanakkor örültem neki, hogy nem kellett heti négyszer az uszodába rohangálni, ahogy a korábbi években, így nem kerestem más sportolási lehetőséget sem. Viszont sorra jöttek a beszólások, negatív kritikák, amiket a suliban kaptam, főként lányoktól. Ráadásul tiniként sokan nem kontrollálják a mondandójukat, nagyhanggal ki merik mondani, amit gondolnak. Akik pedig nem mondtak semmit, azoknak a tekintetükből olvastam ki a véleményüket. Az elején nem vettem magamra, de idővel, ahogy halmozódott ez a sok hatás, egyre jobban bántott. Az utolsó évben már eléggé szenvedtem tőle.
Akkor jött a nagy változás és elhatározás, amikor közel 19 évesen Budapestre jöttem továbbtanulni. Addigra érlelődött meg bennem a döntés, hogy most már teszek valamit ez ellen, amiben sokat segített az ismeretlen környezet, az új közeg. Itt sokkal könnyebb volt váltani, hiszen én főztem magamra, nem várt itthon a nagyon finom, de zsíros töltöttkáposzta és társai.
„Előttem lebegett a cél”
Zsófi másfél év alatt fogyott le, amihez egyből segítséget is kért. Az első változtatások egyike az volt, hogy napi öt, hat étkezést iktatott be.
– Az interneten találtam meg Mariannt – meséli. – Ő indított el ezen az úton, rengeteg tanácsot, tippet kaptam a rám szabott étrend mellett. Viszonylag könnyű volt tartani az étkezéseket, hiszen hozzám volt igazítva, nem tartalmazott semmi olyat, amit ne szeretnék, például paradicsomot. Az első két, három hónap volt a legnehezebb, mert akkor még kihívás volt ellenállni bizonyos csábításoknak, betartani a mértékletességet. Édesszájú vagyok, az édességek, a sütik, torták hiányoztak, nagyon kísértettek, de nem voltak botlásaim. Amikor meglett a rutinom, utána már bárki, bármit rakhatott elém. Nekem az segített a kitartásban, hogy mindig előttem lebegett a cél. Volt egy ideális képem magamról azzal kapcsolatban, hogy hogy szeretnék kinézni, de a legnagyobb célom az volt, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Idővel mindkettő megvalósult, ami hihetetlen jó érzéssel tölt el…
