Legtöbbünk megfogadott valamit, amikor december 31-én éjfélt ütött az óra, és átléptünk az újévbe. Van, aki még tartja a fogadalmát, de könnyen lehet, hogy sokan már meg is szegték. De mégis miért teszünk fogadalmakat? Korábbra nyúlik vissza a szokás eredete, mint hinnéd!
Szilveszterkor, illetve január elején a saját magunknak tett ígéretek is megsokasodnak: megfogadjuk, hogy többet mozgunk, nem eszünk annyi édességet, leszokunk egy káros szenvedélyről, és így tovább. De vajon mennyit tudunk a fogadalmak eredetéről és természetéről? A Fanny magazin segítségével feltárjuk: régebbre nyúlik vissza mindez, mint sokan hinnék.
Az újévi fogadalmak az ókori Babilóniához köthetők: az emberek az esztendő kezdetén ígéreteket tettek isteneiknek, például adósságaik megfizetésére vagy a kölcsönadott tárgyak visszaszolgáltatására. Ez a hagyomány azonban nem januárhoz, hanem az akkori újévhez, vagyis a mezőgazdasági ciklus kezdetéhez, március közepéhez kapcsolódott.
Julius Caesar az Kr. e. 46-ban reformmal élt, és január 1-jét jelölte ki az év kezdetének. A január név Janus, a kétarcú római istenre utal, akiről azt gondolták, látja a múltat és jövőt, ezért áldozatokat mutattak be, és jó magaviseletet fogadtak neki.
A középkorban Krisztus hívei számára is fontos dátum volt január 1-je: ezen a napon mérlegelték múltbéli hibáikat és megfogadták, hogy a jövőben jobbak lesznek. Mindezt egyfajta spirituális elmélkedéssel kapcsolták össze, bűnbánatot gyakoroltak és célokat tűztek ki maguk elé.
A 17. századra teljesen elterjedtek a fogadalmak. Anne Halkett angol írónő újévi naplóbejegyzésében például több dolgot is meghatározott. Ezek többnyire az erkölcsi és vallási életéhez, mint a hit, az önuralom és a jámborság gyakorlásához kapcsolódtak.
Az újévi fogadalom kifejezés legkorábbi dokumentációja egy bostoni újságcikk, amely 1813-ban jelen meg. Az írás inkább humoros hangvételű volt, és arról szólt, hogy hiába nyilatkoztatják ki az emberek, hogy javítanak hibáikon, hamar visszatérnek régi szokásaikhoz.
Az idők során az Istennek tett fogadalmak helyett magunknak ígérünk meg mindenfélét, egyfajta önfejlesztési céllal. Ennek népszerűségét a kollektív hatás is fokozza, hiszen ha a társaságban mindenki felesküszik valamire, mi sem szeretnénk kimaradni. Ezért is vált széles körben elfogadottá a célok és kívánalmak szavakba öntése, mely gyakorlat megadja a lehetőséget arra, hogy tiszta lappal indítsuk a friss évet.
Habár a fogadalmak sok szempontból segíthetik az életünket, és önmagunkkal való viszonyunkat, mégsem tartósak: a különféle kutatások szerint csupán az emberek kis része, kb. 8–12% tartja be őket hosszú távon.
Vannak toplistás fogadalmak, melyekre gyakran és sokan esküsznek fel év elején. Ezek a következők: egészségesebb életmód, például fogyás, edzés, jobb étkezés; dohányzás vagy alkoholfogyasztás elhagyása; pénzügyi célok, mint spórolás és megtakarítás; karrierálmok; új hobbik; kapcsolatok ápolása.
Minden év január 6. napján tartjuk vízkeresztet, ami az egyik legrégebbi keresztény ünnep, nem meglepő, hogy számtalan hagyomány és szokás kapcsolódik hozzá. A Háromkirályok napjának is nevezett alkalom arról emlékezik meg, amikor a három király meglátogatta a kis Jézust. Ehhez a naphoz kötődik a karácsonyi időszak vége, és itt kezdődik a farsangi periódus.
Három jelentése is van
A nyugati kereszténységben vízkereszt elsőként a három napkeleti bölcs vagy király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár látogatásának ünnepe, akik ajándékaikkal, arannyal, tömjénnel és mirhával hódoltak a gyermek Jézus előtt. A második megemlékezés Jézus megkeresztelkedése a Jordán folyónál, végül a kánai menyegzőhöz kapcsolódó csodatétel.
A víz jelentősége
Vízkereszt központi eleme a víz megáldása és a házszentelés hagyománya. A hívek ilyenkor szenteltvizet vittek haza, amelyet otthonaik védelmére használtak és nagy becsben tartottak. A születendő gyermekek bölcsőit is ezzel locsolták, de az esküvők alkalmával is nagy szerepet játszott, és betegségek esetén is ittak belőle. A vízszentelés szertartása során gyakran folyókhoz, tavakhoz is kivonulnak. A megmaradt szenteltvizet a kútba öntötték, hogy az ne romoljon meg.
Előre jelezte az időt
A népi szokásokban ezt a napot az időjárás előrejelzésére is használták, és következtetéseket vontak le az év hátralevő részére: ha január 6-án havazott vagy eső esett, az sok csapadékot jelzett; ha hideg és fagyos volt az idő, jó termésre lehetett számítani, ám kedvezőtlen, ha enyhe és meleg. A telet is ebből jövendölték: ha hideg és szeles a nap, akkor hosszú és kemény tél következhet; ha enyhe az idő, hamarabb beköszönthet a tavasz.
Egy jelkép lebontása
Manapság ezekből a népszokásokból már csak nagyon kevés él velünk. Habár a keresztény liturgiában ez a nap az évközi idő kezdetét jelöli, a modern világban vízkereszt egyet jelent a karácsonyi ünnepkör végével, amikor lebontjuk a feldíszített fenyőfát, és eltesszük azt a következő alkalomra. Egyes babonák szerint, ha a fa még január 6-a után is ott díszeleg a nappalinkban, akkor balszerencsénk lesz.