Dundika, Malacka, Lidércke - sokkoló, hogyan hat ránk a becézés
A becézés egy önkéntelen és természetes gesztus, többnyire a kedvesség és a jó szándék vezérli. Persze az, hogy ki minek kereszteli a szeretteit, illetve a kollégáit, sok mindent elárul a viszonyukról.
A 28 esztendős Kamilla másfél éve van együtt újdonsült párjával, akivel, eddig úgy tűnt, rendben haladnak a dolgok. Ám pár hete folyamatos konfliktust okoz köztük az, hogy milyen beceneveken szólítják egymást.
– A párom Cicamicának hív, amivel, ha csak egymás között vagyunk, nincs semmi gond. Az utóbbi időben viszont elkezdett zavarni, hogy a barátai, a kollégái előtt is így szólít, sőt, még a hivatalos ügyek intézése közben is...
A megszólítás jelezheti az összetartozást
Faragó Melinda pszichológus szerint a becézés az egyik legősibb ösztönünk arra, hogy kinyilvánítsuk az összetartozásunkat.
– Mi, emberek, ősidők óta valamilyen rá jellemző becenévvel illetjük azt, aki közel áll hozzánk. Ezáltal ugyanis egy intim teret hozunk létre, amellyel egymás és a külvilág számára egyaránt demonstrálhatjuk vele a közeli viszonyunkat – árulja el a szakértő. – A becézésnek számos formája létezik, a keresztnév kicsinyítő képzős verziójától kezdve a párkapcsolatokra jellemző fantázia- és állatneveken át egészen a gúnynevekig. Az viszont, hogy egy közösség vagy a társ milyen nevet aggat valakire, rendkívül árulkodó lehet a viszonyukra nézve. Sőt, az sem mindegy, hogy mikor, meddig és persze milyen körülmények között használjuk az adott nevet, mert az hosszú távon akár a másik személyiségfejlődését, önértékelését is befolyásolhatja! – hívja fel a figyelmet a pszichológus.
Kicsikém és a többiek
A becézéssel legelőször gyerek- korunkban találkozunk, ez az édesanyánk és közeli hozzátartozóink felől áradó szeretet jele. A szülő ezáltal fűzi szorosabbra a viszonyt a gyermekével, és erősíti meg benne az intimitást és a biztonságérzetet. Melinda szerint a probléma akkor kezdődik, amikor a szülők adott esetben jópofának tartanak egy-egy vicces, de már kissé gúnyos szót, illetve ezt olyan helyzetekben is használják, amikor nem csak maguk között vannak. Amint a gyermekben tudatosul, hogy az a bizonyos szó mit is jelent pontosan, akár el is kezdhet vele azonosulni, és ez torzíthatja az önképét.
– Például ha valakit kiskamaszként, még ha csak kedvességből is, de Malackának hívnak a tágabb rokonság előtt, utalva ezzel egykori testi adottságaira, akkor azt az illető csúfolódásnak élheti meg – hangsúlyozza a szakértő.
„Nem vagyok a cicád!”
A párkapcsolati becézések a gyerekkori élményekből fakadnak, hiszen tudat alatt igyekszünk hasonlóan biztonságos környezetet teremteni, mint amiben még akkor éltünk.
– Egy kapcsolat hajnalán a negédes becézgetés teljesen természetes jelenség – avat be a szakértő. – A felek olykor állatnevekkel is illethetik egymást, amivel szintén nincs semmi baj. A mackó például a meseterápiában is a biztonság szimbóluma. De az is előfordul, hogy már-már mitológiába illő lényeket is kitalálnak, mint a Cicanyúl vagy a Pocokmanó. Ez megint csak az intim tér kizárólagosságát erősíti meg, hiszen csakis egymás között hívják így a másikat.
Problémát jelenthet a becézés nyilvános helyen?
Ám ha hosszú távon, mások előtt, sőt hivatalos helyeken is így nevezik egymást a felek, az bizony komoly problémaforrás lehet.
– Mindenképpen a kapcsolat demonstrációja az, ha a pár egyik tagja az otthoni becenevén kezdi szólongatni a másikat. Ez kényelmetlen lehet akkor, ha a becézett fél nem mint pasi vagy csaj, hanem mint individuum szeretne érvényesülni. Ebben a helyzetben csakis a nyílt kommunikáció segíthet. Álljunk ki a saját nevünkért! Ha a másik nem vesz tudomást a kérésünkről, az arra utalhat, hogy sérült az önbizalma, és szükségét érzi, hogy folyton megerősítse a kettőnk közti viszonyt, nehogy elveszítsük egymást – magyarázza a szakértő.
A becézés nemcsak a párkapcsolati vagy rokoni viszonyokban árulkodik a szerepekről, hanem akár a munkahelyi környezetben is. Sokszor előfordul például, hogy kedvességből az adott embert a becenevén szólítják az azonos beosztású kollégák, esetleg a felettesek is. Ez a legtöbb helyzetben gördülékenyebbé teszi a munkát, és elmossa az alá-fölé rendeltséget. Ám bizonyos esetekben ahelyett, hogy tompítaná a hierarchiát, pont, hogy erősíti azt. Máriából gyakran lesz Marcsi(ka), ennek pedig gyakorta nem csupán a kedvesség az oka. Akit kicsinyítő képzővel illetnek, annak a státuszát is jelölik ezzel, ezáltal az ilyen megszólítás alárendeltséget is hordoz magában. Erre akkor kell figyelni, ha a becézett illető úgy érzi, hogy nem veszik komolyan.
Házaspárok egymás közt
A szakértő elárulja azt is, hogy egy másik, igencsak gyakori formája a párkapcsolati becézésnek a gyerekvállalást követő években jelentkezik. Ekkor a pár férfi és nőtagja az apa és az anya megszólításokat használják, hogy a gyermek könnyebben megtanulja ezeket a szavakat. Elő- fordul azonban, hogy ez „beakad”.
– A szokás erős szeretet-kapcsolatot eredményezhet ugyan, de szinte megöli a szexualitást, hiszen ezen megszólításokból a saját szüleinkre asszociálunk. Érdemes tehát odafigyelni, hogy ez ne váljon rutinná, mert hosszú távon bizony káros lehet – javasolja.
Amikor minden szerelmem az édesem
Néhányak hajlamosak arra, hogy személyre szabott név helyett univerzális becézést használjanak a kapcsolat korai szakaszában.
– Ez árulkodó lehet, és kifejezetten rosszul eshet a becézett félnek. Úgy érezheti, helyettesíthető, az intim tér nem kizárólagos, párja nem gondolja komolyan a kapcsolatot, vagy még mindig ott lebeg körülöttük az ex szelleme. Ilyen esetekben érdemes elkerülni a becézést, vagy
tudatosan egy másik nevet találni – magyarázza nekünk a szakértő.
Forrás: Fanny magazin
