„Meghaltam a műtőasztalon. Láttam, mi történik a halál után”
Egy nő azt állítja, hogy meghalt az agyműtéte során a műtőasztalon, és a teste fölül figyelte, ahogy a sebészek átfúrják a koponyáját.
Pam Reynolds Lowery, az atlantai (Georgia) származású nő, aki 2010-ben hunyt el, korábban elmondta, hogy halálközeli élményt élt át egy 1991-ben végzett agyműtét során, amelyet Robert F. Spetzler végzett el a Barrow Neurológiai Intézetben, Phoenixben (Arizona).
Pam, aki akkor 35 éves volt, elképesztő élmények sorozatáról számolt be, miközben technikailag „halott” volt – többek között találkozott elhunyt rokonaival, és nem akart visszatérni a saját testébe.
A nő esete azután került újra előtérbe, hogy egy floridai podcaster, Christina Randall utánajárt az eseményeknek, és egy lebilincslő YouTube-videót készített The Day I Died (A nap, amikor meghaltam) címmel.
A videóból kiderül, hogy a különleges műtét során Pam testhőmérsékletét 50 Fahrenheit-fokra – vagyis 10 Celsius-fokra – csökkentették, a légzése és a szívverése teljesen leállt, és a vért teljes mértékben eltávolították a fejéből. Szemhéjait leragasztották, miközben egy fejhallgatót helyeztek a fülére, amely kattogó hangokat játszott le. Ez biztosította, hogy eszméletlen legyen, és lehetővé tette az altatóorvos számára, hogy megerősítse: az agyában semmilyen aktivitás nem zajlik.
Annak dacára, hogy technikailag „halott” volt, Pam számos megmagyarázhatatlan élményt élt át, és azt állította, hogy képes volt kívülről figyelni a saját műtétjét, sőt, még az orvosok által használt eszközöket is leírta.
„Pam azt mondta, hogy ebben az állapotban éberebbnek érezte magát, mint normál esetben, a látása pedig fókuszáltabb és tisztább volt a megszokottnál… az érzékei annyira felerősödtek, mintha több mint öt érzékszerve lett volna. Látta az elektromos fűrészt, amelyet elővettek, hogy használják rajta, és úgy írta le, hogy úgy nézett ki, mint egy elektromos fogkefe”
- magyarázta Christina.
Évekkel később visszaemlékezve Pam az NBC-nek úgy nyilatkozott:
Lenéztem a testre. Tudtam, hogy az én testem, de nem érdekelt. A rálátásom olyan volt, mintha az orvos vállán ültem volna. Emlékszem a kezében lévő műszerre – a markolata úgy nézett ki, mint az elektromos fogkefémé.
Azt is elmondta:
„Azt feltételeztem, hogy a koponyát egy fűrésszel fogják felnyitni. Hallottam már a ‘fűrész’ kifejezést, de amit láttam, sokkal inkább egy fúrónak tűnt, mint egy fűrésznek – sőt, még kis tartozékai is voltak, amelyeket egy tokban tartottak, és ez a tok pont úgy nézett ki, mint amilyenben apám a dugókulcsait tárolta, amikor gyerek voltam”.
Pam külön megemlítette néhai nagybátyját, aki mindössze 39 évesen hunyt el, és aki megjelent neki, mint egyfajta vezető.
Azt mondta:
A nagybátyám volt az, aki visszavitt a testhez, de amikor odaértem, ránéztem arra a dologra, és biztosan nem akartam visszamenni bele.
Pam arra is visszaemlékezett, hogy hallotta az orvosok és a nővérek beszélgetését a műtét alatt, és leírta a testét, mint „élettelennek tűnő” dolgot, amelybe nem szívesen tért volna vissza - írja a DailyMail.
