Egy életerős, láthatóan intelligens, szemüveges férfi mosolyog a fényképről a Dumaszínház gyászjelentése alatt. Önmagát titokzatos teológusnak, művészlelkű bölcsésznek jellemezte. Évtizedekre tervezett, tanítani akart, és remélte, hogy egyszer majd az ő személyisége is „átjön” a képernyőn.
Minden halál tragikus. Borzasztó elveszíteni valakit, akit szerettünk, akit ismertünk, és fájdalmas szembenézni azzal, hogy minden mulandó. Szöllősy-Csák Gergely halálát titkok övezik. Mindenki azt találgatta, hogy miért kell egy életerős fiatalembernek meghalnia.
Bakteriális fertőzés. Ezt nevezték meg a halál okaként. Vírusok, baktériumok, rengeteget hallunk róluk, de az emberi szemnek láthatatlanok. Egysejtű mikroorganizmusok. Van belőlük gömb, pálcika, csavart alak, bennünk élnek, és nem igazán tudjuk, hogy mikor válnak ellenségeinkké, és miért.
Az orvosok szerint ez a fajta baktérium az egészséges emberek szervezetében is megtalálható. Bármi megtörténhet, és bármikor. Nem tudhatjuk, hogy ha kimegyünk az utcára, egy rossz véletlennek köszönhetően elüt-e minket egy autó, gyanútlanul sétálgatva ránk esik-e valami, megtámad-e minket bármilyen betegség, vagy éppen a saját szervezetünk lázad fel ellenünk.
Számos elmélet létezik sorsról, végzetszerűségről, van orvostudomány, gyógyítható és gyógyíthatatlan betegségek, hit, akarat, véletlenszerűség. Vannak, akiknek hosszú, egészséges, boldog élet jut, és vannak, akiket nagyon korán elragad a halál.
Szöllősy-Csák Gergelyt sokan szerették, sokakat megrendített a hír, hogy eltávozott közülünk. Remélhetőleg az a kevés idő, amit velünk töltött, boldogan telt.
