A szülők felelősek gyermekeik bűnéért, legalábbis addig mindenképp, amíg azok kiskorúak. Részben az után is, de a szülői mulasztás és a nehéz gyermekkor nem lehet felmentés a felnőtt bűnelkövető számára.
A gyermek azonban semmiképp nem tehető felelőssé a szülei bűneiért. Végképp nem, ha újszülött. Előfordul mégis, hogy anyjával bűnhődik.
Emlékszem egy olasz filmre, amiben a családot bűnös üzelmekből tartják fenn, és mindig az asszony vállalja magára a bűntényt, mivel őt nem vihetik börtönbe: állandóan gyereket vár vagy szoptat. A családcentrikus olaszoknál be sem kell vonulnia a kismamának, amíg a gyereket el nem választja.
Én ezt pártolnám, és nem hiszem, hogy bűnre ösztönöz, hiszen a büntetés nem megúszható, legfeljebb elodázható. Az újszülött, a csecsemő viszont ártatlan, és vele született joga van az anyjához, ha az bűnös, akkor is. Ma a magyar börtönökben sokkal jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt, külön körletük van az állapotosoknak és szoptatós anyáknak, de még mindig adódnak rendkívüli helyzetek, mint amilyen Erikáé.
Örülök neki, hogy cikkünk nyomán valóságos mozgalom bontakozott ki Lauráért, a cellában nevelkedő tíz hónapos gyermekért. Olvasóink, úgy tűnik, szintén inkább az ő érdekeit nézik, semmint anyja, Erika bűnét — aminek a megítélését nem befolyásolhatja, hogy időközben gyermeke született.
Laura az, aki miatt rácsok mögött vagy azokon kívül, de együtt kell tartani őket. Erre két törvényes lehetőség is kínálkozik: vagy a büntetés-végrehajtás teszi lehetővé, hogy a baba bent maradjon vele egyéves kora után is, vagy a köztársasági elnök részesíti végrehajtási kegyelemben.
Nem rablógyilkosról beszélünk, fegyházas évekrôl, csak három és fél hónapról. Ennyit megér, hogy ne omoljon össze Laura számára a világ.
