Vannak helyzetek, amikor jobb, ha a szülők búcsút intenek egymásnak, csak a férfiak általában elfelejtik, hogy a gyerektől nem válnak el!
Nem tudom, milyen nő és ember Dobó Kata, de az biztos, hogy nem így tervezte az életét, ahogy alakult. Hat évvel ezelőtt minden bizonnyal ő volt a világ egyik legboldogabb nője, mert úgy érezte, megtalálta a férfit, akivel el tudta képzelni az életét, akinek egyszer majd gyermeket szülhet. A hirtelen lángra lobbant szerelmet leginkább a férfi két gyermeke sínylette meg, hiszen elvált szülők gyermekeként kell felnőniük.
Ahogyan nemrég Kata is arra a sorsra jutott, mint volt párja exfelesége. Egyedül maradt a gyönyörű két és fél éves Szofival, a képbe pedig bekerült egy szőke hölgy, akit szintén a munka hozott össze a férfival. Nem irigylem Katát, ahogyan az exfeleséget sem. A mai világban nem egyszerű helyt állni abban a társadalmi rétegben, amit a gyermeküket egyedül nevelő nők alkotnak. Mert sajnos nem túlzás azt mondani, hogy lassan már mindenki ismer a környezetében ilyen helyzetben lévő nőt. Az okok persze sokrétűek, de ki lehet jelenteni, hogy nem a házasság és a család idejét éljük, mert azt gondoljuk, egyszerűbb eldobni, mint megjavítani. (Szerintem leginkább a férfiak gondolják ezt.)
Pont emiatt a mai nőnek már minden egyes élethelyzetre van egy B terve. Biztos vagyok benne, hogy Katának is volt, de az utolsó pillanatig harcolt a családjáért, és bízott abban, hogy nem kell majd előhúznia a fiókból.
Vannak helyzetek, amikor jobb, ha a szülők búcsút intenek egymásnak, csak a férfiak általában elfelejtik, hogy a gyerektől nem válnak el! Nagyon remélem, hogy a Kata történetében szereplő férfi igazi férfi abból a szempontból, hogy nem felejti el azt, hogy ő apa! Mert egy egyedülálló anya hiába neveli tökéletesen a gyermekét, hiába próbál megadni neki mindent, egyet még ő sem tud pótolni: az apai szeretetet és odafigyelést.
