Trükkös nép vagyunk, lelkünk mélyén becsüljük az ügyeskedőket.
Magyarország az a hely, ahol az őszinteség mindig elnyeri méltó büntetését. Egy miniszterelnök egyszer kimondta a nyilvánvalót: hazudtak. Meggyűlölték. Egy bűnöző fel akarta dobni az olajmaffiát. Felrobbantották. Egy úszónő könyvet írt arról, hogy házas sportolókkal feküdt le. Lekurvázták. Egy adóellenőr elmesélte, hogy milliárdokat loptak ki a zsebünkből. Nem kap munkát sehol.
Sok „igazmondó” buta, felelőtlen és kapzsi. Ritka az önzetlenség, a jó szándék. De miért állunk bosszút mindegyiken? Talán nem értjük őket. Nem bírom felfogni, hogyan lehet úgy milliárdokat keresni, hogy papíron eladok több tonna cukrot és visszaigénylem az áfát. Trükkös nép vagyunk, lelkünk mélyén becsüljük az ügyeskedőket. Hiába épülnek láthatatlan pénzből a politikusvillák. Csak morgolódunk, de nem rántunk kaszát.
Horváth András nem akart meggazdagodni a sztorijából. Nem akart sztár lenni. Túl ügyes sem volt. Bízott a főnökeiben, a törvényekben. Nem szivárogtatta ki névtelenül bizonyítékait, csak kiállt a kamerák elé és mesélt. Arca lett az igazságnak. Ez sajnos rosszul fest egy önéletrajzban.
